Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 351 A szakértők megesketését, vagy a már letett esküre való hivatkozást, e kellék fontosságánál fogva, a jegyzőkönyvbe mindig ki kell tüntetni. 8. A szakértők joga, a bizonyítási eljárás kiegészítése tekintetében. Ha a szakértők kirendel, tettek és az esküt letették, ugy véleményük megállapítása czéljából kérhetik ujabb tanuknak, sőt a terheltnek kihallgatását és a szakértők ezekhez a kihallgatáson közvetlenül kérdéseket intézhetnek, sőt ugyané czélból az ügyiratokat vagy azok egyes részét is elkérhetik (165. §.). Az ezen szakaszban foglalt rendelkezésnek a német birodalmi perrendtartás 80. §-a szolgált mintául. Az erre vonatkozó javaslatnak bizottsági tárgyalása alkalmával (42. ülés) miután a kormányjavaslat ily intézkedést nem tartalmazott, Schwarcze és Zinn indítványozták a szakértők jogának körülirását. A vitában még azok is, kik az indítványt ellenezték, azt főleg azon okból tették, mert a szakértők szóban levő jogát magától értetődőnek tekintették. Hogy a szakértő kimerítő véleményt adhasson, bizotositani kell neki azt a jogot, hogy az egész peranyagot áttanulmányozhassa, de meg kell engedni még azt is, hogy indítványára újabb tanuk, esetleg a terhelt is kihallgattassanak, mert a szakértőnek bizonyos hézagok kiegészítése végett e pótlásokra m'ulhatlan szüksége lehet. A kérdezés jogát pedig szintén biztosítani kell, mert hisz sok esetben, pl. őrültség vagy ennek színlelése esetében, kérdezés nélkül nem is mondhatna a szakértő véleményt. Az osztrák perrendtartás 123. §-a lényegében szintén hasonló intézkedést tartalmaz — csakhogy ez a szakértők közvetlen kérdezési jogát »expressis verbis* nem biztosítja. A gyakorlat azonban Ausztriában is oda fejlődött, hogy legalább a főtárgyaláson az elnök discretionarius hatáskörénél fogva megengedi a szakértők közvetlen kérdezési jogát. Minthogy szabály az, hogy a terhelt kihallgatásának a tanuk távollétében kell történnie, és megtörténhetik, hogy a szakértő egyúttal tanú is: ily esetben meg kell engedni, hogy a szakértő a vádlott kihallgatásánál jelen lehessen. így határozott a lipcsei birodalmi törvényszék is (1881. szept. 12. Reehts. pr. III. 496. lap). Nem lehet teljesen elzárkózni amaz aggály elől, hogy a szakértő az iratokból esetleg előre elfogult véleményt alkot magának, hogy az iratokból merített mellékes részletek befolyásolhatják itélőtehetségét, sőt hogy észleletéinek hiányait egyes vallomások tartalmából igyekszik pótolni. Ezért a javaslat a bíróság. belátására bizza, mikor tartja szükségesnek az iratok közlését és mily terjedelemben. Leghelyesebb, ha megkívánja a biróság a szakértőktől, hogy jelentsék ki az okot, amiért az iratokat megtekinteni óhajtják, mert igy módjában áll a biróságnak az iratok megtekintésének szüksége felett határozni. Nem volna azonban a javaslat szellemével összeegyeztethető, ha túlzott és alaptalan aggályoskodás miatt a biróság a szakértők alapos működését az iratok elvonásával megakadályozná. 9. A szemle teljesítése. Midőn a javaslat a szakértői szemle vezetését a biróra bizza (166. §.), azzal nem azt akarja kifejezni, hoby a szakértők technikai módszejét is a bíró jelölje meg. Kivéve azon eseteket, midőn maga a törvény vagy rendeletek intézkednek a technikai módszer tekintetében: a szakértő nincs jogi szabályokhoz kötve, hanem tudománya és művészetének tanait szabadon követheti. Csakis így lehet felelős véleményeért, — mig ha a biró a szakértői feladat szorosabb körébe is beavatkozik, ugy megoszlik a felelősség, sőt tudákos utasítások helyrehozhatlan hátrányt is okozhatnának. A bíró a vezetés feladatát akkor tölti be helyesen, ha megjelöli a megvizsgálás tárgyait, gondoskodik a tárgy azonosságának megállapításáról, meghatározza a czélt, melyre törekszik, ellenőrzi, hogy az előirt alaki szabályok megtartassanak, de tartózkodik attól, hogy magára a szakértői tevékenységre befolyást gyakoroljon. Ajánlatos továbbá, ha a biró formulázott és határozott kérdéseket intéz a szakértőkhöz, kik akár írásban, akár szóval felelhetnek. A kérdések feltevése előtt a vizsgálóbíró tanács-