Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
357. fczá'ii. 457 indítványaikat. Ugy a senatus, mint a képviselőház helyeslésével találkozott e nevezetes újitás. Ettől eltekintve a franczia javaslat különben szorosan a >code d'instruction criminelle< nyomán halad. A vádtanács hatáskörét továbbra is a főtörvényszék egy tanácsára kivánja bizni és csekély módosítással fentartja az >acte d'accusation* intézményét, mely szerint a főügyész tulajdonképeni vádiratát csak a vádhatározat után terjeszti elő (Le Royer-javaslat 203. ez.; Demolejavaslat 206. ez.). E) Olaszországban (Regolamento di proced. pen. art. 246—267., 422—452.) a franczia code nyomán, habár némi eltérésekkel, szabályozták a vád alá;helyezési eljárást, Belgiumban pedig a franczia code határozatai érvényesek, miért is ez országok törvényei, ismétlések elkerülése végett, e helyütt mellőzhetők. Ellenben az új belga javaslat több tekintetben igyekszik a fennálló jogon javítani, ennek főbb rendelkezései tehát figyelembe veendők. Ama nagy újítást, mit a franczia javaslat kezdeményezett, t. i. a contradictorius eljárás meghonosítását a vád alá helyezési eljárásban, a belga javaslat is felöleli, sőt annyiban, hogy a terhelt jelenlétét is megengedi, még tökéletesiti is (Kormányjavaslat 214—243. §§.) A >chambre du conseil* intézményét, eltérőleg a franczia javaslatoktól, a >renvoi< hatáskörével tartja fenn és következetlenséggel vádolja a képviselőház bizottságának jelentése a franczia javaslatot, mely a vádtanács vagy correctionalis bíróság elé utalás tényénél sokkal csekélyebb fontosságú intézkedések tekintetében a vizsgálóbírót a felügyelő tanács alá helyezi, amazokra nézve pedig önálló hatáskörrel ruházza fel. Thonnissen folytonos hivatkozással Hélie magasztalásaira, teljes hévvel atjánlja a >cbambre du conseil* intézményének fentartását, mint az egyéni szabadságnak, az állami rendnek és bírói hatalom prestige-ének egyik elsőrangú biztositékát. Nevezetes líjitása a belga bizottsági javaslatnak az »acte d*accusation< megszüntetése is. A franczia >code d'instruction criminelle* ugyanis az angol >bill of indictment* félreértett utánzásából a vádhatározat meghozaala után még a főügyészségnek kötelességévé teszi a vádirat szerkesztését és benyújtását. A belga kormányjavaslat magát az intézményt fentartandónak véli és azon a kifogáson, hogy e vádiratok rendszerint nem tárgyilagosak, hanem a vád érdekében ki vannak színezve, elfogultak, szenvedélyesek és igy az esküdtszéket csak a vádlott hátrányára befolyásolhatják, ugy vélt segíteni, hogy a főügyészt csupán »exposé< előterjesztésére kivánja szorítani (216. §.). A bizottsági jelentés helyesen utal ez ellenében arra, hogy gyakran a legjobb akarat mellett is, a meggyőződés heve elragadja a vádlót és a tényállás egyszerű elbeszélése helyett előterjesztése a vádhatározat valóságos iplaidoyerc-jévé válik. De különben is a bizottság ez »exposé< t fölöslegesnek tartja, midőn a vádhatározatban ugy is el van mondva a tényállás, meg van jelölve a büntetendő cselekmény és ez közöltetvén a terhelttel, kellő tájékozással bírhat a terhére rótt vádról. Ha e határozat felolvastatik az esküdtszék előtt, ha az elnök az angol birák módjára a releváns körülményekre még külön is felhívja az esküdtek figyelmét: ugy az államügyész >exposé«-jára nincs semmi szükség. Ha tehát az igazságosság és logica ellen véteni nem akarunk — mondja a bizottsági jelentés — ugy vagy meg kell ez intézményt szüntetni, vagy meg kell engedni a védőnek is, hogy a vádirat fel olvasása után az ő Írásbeli beadványa is olvastassék fel. Ez utóbbi módszer azonban alaposan megingatná a szóbeliség elvét, sok időt venne igénybe és két egészen különböző előadása a bűnügynek csak megzavarná az esküdtek felfogását; következőleg leghelyesebb a gyökeres javítás, azaz az »acte d'accusation< fölösleges intézményének megszüntetése. F) Németországban a vád alá helyezési eljárás tekintetében a franczia >code d'instruction criminelle* rendszere szolgált mintául. A különbség csak az volt, hogy némely állam, mint pL Poroszország, Bajorország, Hannover a »chamre du conseil* és a >chambre des mises en accusationt teljes utánzásával két birói testületre bizta annak elhatározását: hogy az elővizsgálat befejezése után mi történjék a bűnvádi ügygyei: addig más államok, pl. Baden, a szász királyság. Nassau, Hessen megelégedett egy bírósággal. Az utóbbiak ismét arra nézve különböztek, hogy a KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XH. KÖTET. f8
