Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
458 357. szám. felsőbb vagy alsó biróságra bizassék-e e hatáskör. Badenben, Hessenben, Nassauban a főtörvényszékre, a szász királyságban az elsőfolyamedású törvényszékre ruházták e jogot. Csaknem teljes egyértelműség uralkodik a német particularis törvényekben arra nézve, hogy az államügyész mindig a vádhatározat után terjeszti elő formális vádiratát, és hogy a vádtanács az ügyész meghallgatása után az elővizsgálat alapján, a nélkül, hogy a terheltet vagy mentő tanukat kihallgatná, határoz. A szász perrendtartás az esküdtszéki hatáskörhöz tartozó ügyekre nézve megengedte, hogy a terhelt védője a vád tanács ülésén jelen legyen és felszólalhasson. A német birodalmi perrendtartás ily előzmények után szintén azt a rendszert fogadta el, hogy az előzetes eljárás befejezése után, akár történt elővizsgálat, akár nem, a bíróság fölülvizsgálata kötelező. Ha elővizsgálat történt: ugy az államügyészség akkor is, ha nézete szerint az eljárás megszüntetendő, indítványát a törvényszék (Landgericht) büntető tanácsához, illetve a birodalmi törvényszék számára fentartott ügyekben ennek első tanácsához intézi. Ha pedig az ügyet főtárgyalás elé kívánja vitetni, akkor vádiratot terjeszt elő. Ha elővizsgálat nem történt: ugy az államügyész a vádiratot a Schöffen-biróság hatásköréhez utasított ügyekben a járásbiróhoz (Amtsrichter), egyéb esetekben a törvényszék büntető tanácsához intézi. A vádirat képezi a főtárgyalást elrendelő határozat alapját. A bíróság elnöke köteles a terhelttel a vádiratot közölni és őt felhívni, hogy záros határidő alatt nyilatkozzék: nem kivánja-e az elővizsgálat vagy bizonyos nyomozási cselekmények elrendelését, és egyáltalában nincs-e kifogása a főtárgyalás elrendelése ellen. Ha a határidő elmúlik a nélkül, hogy a terhelt bármely irányban előterjesztéssel élt volna, az ügyben a bíróság határoz. Ha a terhelt akár írásban, akár jegyzőkönyvre adva indítványokat tett: ugy a bíróság köteles határozathozatal előtt az ügyészségnek nyilatkozatra alkalmat adni. A bíróság meggyőződése szerint vagy elrendeli a bizonyítási eljárás kiegészítését, vagy felfüggeszti az eljárást, vagy kimondja, hogy főtárgyalás elreudelésének helye nincs, vagy a főtárgyalást elrendeli, és az utóbbit akkor is megteheti, ha az ügyész az eljárás megszüntetését indítványozza és ilyenkor köteles az ügyész a főtárgyalást elrendelő határozatnak megfelelő vádiratot benyújtani. A német perrend szerint tehát a főtárgyalást elrendelő határozat csak névleg különbözik a vádhatározattól, lényegileg azonban ezzel egyenértékű és a legutóbb kiemelt intézkedés pedig egyenes megtagadása a vádelv követelményének, mert hisz a bíró veszi át a vádló szerepét és ezt meggyőződése ellenére vádlásra kényszeríti. Az újabb reformeszmék nem tudtak érvényesülni a német birodalmi perrendtartás alkotása alkalmával. Bár a bizottsági tárgyaláson némelyek melegen karolták fel a contradictorius eljárás rendszerét, mégis ez nem nyert többséget. A facultativ rendszernek is voltak szószólói, de a hagyományos kötelező birói vádhatározati rendszernek nemzedékről-nemzedékre szálló dicsőítése oly mély gyökeret vert Németországban, hogy Ausztria kezdeményezését, mint túlmerész újítást, nem merték elfogadni. G) Ausztriában szintén a franczia minta nyomán indult az 1850-iki perrend, mely a kötelező birói vádhatározati rendszeren alapult. De eltért a franczia jogtól annyiban, hogy a felügyelő tanács és vádtanács kettős felülvizsgálatát nem fogadta el, hanem a középfokú cselekményekre nézve a kerületi törvényszék (Bezirkscollegialgericht) és az esküdtszéki ügyekben a főtörvényszék vádtanácsa határozott a vád alá helyezés kérdésében. A terheltnek csak annyi joga volt, hogy Írásbeli vádiratot nyújthatott be, a nélkül azonban, hogy vele az ügyészség indítványai közöltettek volna. Az ügyész, illetve főügyész a tárgyaláson jelen lehetett és fel is szólalhatott. Az 1853-iki perrendtartás szerint minden bűntett és vétségre nézve az a törvényszék (Landesgericht, Kreisgericht) határozott a vád alá helyezés kérdésében, mely a főtárgyalásra volt hivatva; — de az eljárás igen
