Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 443 azt fogja hinni, hogy le akarják beszélni a nyilatkozattételről, következőleg ily figyelmeztetés után hallgatni fog és nem szorul bizonyításra, hogy ezzel a terhelt csak súlyosbítja helyzetét. A bizottság nagy többsége osztozott a Sehwarze által érintett aggodalmakban és az indítványt elvetette. Az angol jognak e kérdésre^ vonatkozó intézkedéseire a bizottsági jelentés általában azt jegyzi meg, hogy árinak utánzása sem á gyakorlat szükségleteinek, sem a terhelt érdekeinek, sem a nép jogérzetének meg nem felelné, r i^.-; ,-r. Nem zárkózott el agonbaji a bizottság ama veszélyek méltatása elöl, melyek a terhelt kihallgatásánál az igazságos és méltányos eljárás czélját fenyegethetik. De amaz elvekben, melyeknek a német birodalmi perrendtartás 136. §-a ad kifejezést, megóva látták a terhelt kihallgatásának intézményét attól, hogy ezt pusztán bizonyítási eszközként alkalmazza a bíróság. Szükséges volt legalább az elsőrangú külföldi törvényhozások álláspontjára hivni fel a figyelmet, hogy annál több szempontból tehesse a törvényhozás kritika tárgyává azt, mit e nagyfontosságú kérdésben a javaslat nyújt. Alig van tárgya a bűnvádi perrendtartásnak, mely iránt több joggal léphet fel a humánus reformirány, mint épen a terhelt kihallgatása. A megszokottság hagyományos felfogása csak nehezen tud kibontakozni á tévedés^ ama ködös világából, hol a terhelt kihallgatásában csak vak bizonyítási eszközt kerestek és a hivatás jól felfogott betöltésének tekintették, ha minden kigondolható erkölcsi kényszereszközzel csikarják ki a beismerő vallomást. Csodálatra méltó utak azok, melyeket a büntető igazságszolgáltatás >az igazság felderítésének* szépen hangzó jelszava alatt a vizsgálat labyrinthjaiban bejárt. A tudomány és a felvilágosodott törvényhozások azonban ma már egyetértenek abban, hogy e század polgáriasultsága és alkotmányos jogérzete nem tűrhet meg oly állapotot, hol a hatalom, akár a njférs erő brutális, akár az erkölcsi kínvallatás finomított eszközeivel keresse az igazságot. De ha ez elv mindenki által tisztelve és elismerve, hathatósan követeli is a mai kor törvényhozásában az érvényesülést ennek módjára nézve, a mint a fentebb vázolt tételes jogok mutatják, még nagyon eltérők a nézetek. Láttuk, hogy ugy Anglia és Skóczia törvényhozása, mint a legújabb franczia és belga reformtörekvések, mint végre az osztrák és német törvényhozások találkoznak a czél ama közösségében, hogy a terhelt nyilatkozatát minden közvetlen vagy közvetett kényszertől meg kell óvni, és mégis mily különbözők a garantiák, melyekkel e czélt biztosítani vélik. Az nem lehet kérdés tárgya, hogy a magyar törvényhozást is csak a polgáriasult nemzetek által felkarolt eme czél vezérelheti. De komolyan megfontolandó kérdés már az, hogy melyik ama módszer, mely a czélhoz vezet, a nélkül, hogy összeütközésbe jöjjön az erkölcsiség követelményeivel, a nép jogérzetével és az igazságszolgáltatás valódi érdekeivel. A) Első helyen szemügyre kell venni azt a kérdést, hogy kövesse-e a javaslat a német tudomány által is annyira magasztalt angol rendszert ? Az angol rendszer lényege az, hogy szerinte minden részletes kérdéstétel ki van zárva és csak a fentebb emiitett figyelmeztetés intéztetik a terhelthez, melynek értelmében az nyilatkozhat vagy hallgathat. E rendszert, mint az elörebocsátott ismertetés is mutatja, Skótia sem követi, mert a figyelmeztetési eljárás után kérdéseket intézhet a biró a terhelthez. Stephen, kinek az angol büntetőjog reformja körüli buzgólkodása ismeretes, maga elitéli az angol rendszerben azt, hogy a kérdések tétele ki van zárva. Bebizonyítja (General viewch. 6. III.), hogy a tizennyolczadik század kez? detéig divatban volt a terhelt közvetlen kikérdezése Angliában is, és mivel 1836-ig nem is volt a kihallgatásnál vádlottnak védője, az őt terhelő bizonyítékokra kényszerítve volt nyilatkozatot tenni. Stephen kíméletlenül tárja fel az angol eljárás hiányait és valóban sajnálatra méltónak mondja az oly terhelt helyzetét, ki védő nélkül jelen meg a békebiró vagy rendőri biró előtt. Ezért Stephen 56*