Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

442 357. szám. Nem mulasztotta el a kritika megjegyezni, hogy az osztrák perrendtartás azzal, hogy a terhelthez az igazmondás figyelmeztetését kell intézni, nagy következetlenségbe esett, mert ha félnek kívánja tekinteni a terheltet: akkor nem szabad még amaz erkölcsi kötelezettségre sem figyelmeztetni, hogy igazat mondjon (Ullman, Holtzendorf Handbuch I. 88. lap), Wahlberg pedig (Kleine Schriften II. 298. lap) azt jegyzi meg az erre vonatkozó indokolásra: * >Carpzov és más büntető jogászok a régi jó időkből a kormány-javaslat indokolásában kifejezett büntető perjogi dogmától nem tagadnák meg elismerésüket.c Szükséges volt eme kritikára utalni, mert a javaslat, habár még következetesebben törekszik megvalósitani a vádrendszer követelményeit, mint az osztrák perrendtartás, még sem tartotta mellőzhetőnek a terhelthez intézendő igazmondási felhivást, mély a most emiitett perrendtartásnak oly nagy árnyoldalul rovatik fel. Ennek okai, melyek a választ az érintett kritikára is magukban, foglalják, a javaslat ide vonatkozó intézkedéseinek tárgyalásánál fognak előterjesztetni. Az osztrák perrendtartás általános jellemzésére még csak annyit kell megjegyezni, hogy rendelkezései szerint (198—206. §§.) ki van zárva minden közvetlen vagy közvetett kényszer. Az eljárást a terhelt beismerésének kieszközlése czéljából késleltetni nem szabad, a terheltnek tudomására kell hozni kihallgatása kezdetén a büntetendő cselekményt és kihallgatás közben alkalmat kell neki adni, hogy az ellene fenforgó minden terhelő adatot megismerjen és azok ellen védelmét előterjeszthesse. Nem szenved tehát kétséget, hogy eme perrendtartás a terhelt kihallgatását nem ama czélból illeszti az eljárás keretébe, hogy a terhelt önmaga ellen szolgáltasson bizonyítási eszközt és hogy a vizsgálóbíró minden áron beismerések kieszközlésére törekedjék, hanem azzal első sorban hathatós védelmi eszközt kíván a terheltnek nyújtani. 6. A német birodalmi perrendtartás előkészítése alkalmából szintén beható tanácskozás tárgyává tétetett a terhelt kihallgatásának nagy horderejű kérdése. Nemcsak a javaslat indokolása, de maga a törvény is határozottan ama czélt tulajdonítja a terhelt kihallgatásának, hogy ez alkalmul szolgáljon arra, hogy a terhelt magát a reá háruló gyanú ellenében tisztázza s az előnyére szolgáló tényeket érvényesíthesse. Az indokolás annak is kifejezést ad, hogy habár a kihallgatás akkor, midőn a terhelt beismerést tesz, mint önként nyújtott bizonyítási eszköz, a mai eljárásbahis a legnagyobb becscsel bír, mégis nem szabad azt követelni, hogy a terhelt akarata ellenére a terhelő bizonyítást maga segítse elő. Az indokolás azzal, hogy. a törvényjavaslat a terhelt kihallgatásának czélját tüzetesen meghatározta és hogy nem vette fel rendelkezései közé a terheltnek igazmondásra való figyelmeztetését, teljesen védve látja a terheltet minden visszaélés ellen. Azt azonban nem tartotta czélszerünek a német perrendtartási javaslat, hogy a terheltet kihallgatásakor kifejezetten figyelmeztessék, miszerint a hozzá intézett kérdésekre felelni nem tartozik. A bizottsági tárgyalás alkalmával a Hertz-Eysoldt-Klotz-féle indítvány egyik része oda irányult, hogy a terhelt, kihallgatása kezdetén, expressis verbis figyelmeztetendő volna, miszerint >nyilatkozata a főtárgyaláson ellene bizonyítékul lesz felhasználható*. Ez indítvány azzal indokoltatott, hogy »a birói tekintélyt sérti, ha a bíró a terhelttől a vád tekintetében ama jogosultság színe alatt követel feleletet, hogy a terhelt válaszolni tartozik, és ez a választ egyszerűen megtagadhatja. Ezért szükséges, hogy az indítványozott kitanitás a kihallgatást megelőzze*. Schwarze ez indítvány ellenében megjegyezte, hogy az ily figyelmeztés épen az ellenkezőjét eredményezheti annak, a mit az indítványozók elérni óhajtanak, mert a terhelt abban egy nemét fogja látni a fenyegetésnek és • Auch der Beschuldigte ist daher gehalten zu dieser Offenbarung der Wahrheit mitzuwirken; er ist nicht minder Vérpfliclitet, dem Gerichte die Mittel zur Ausweiaung aeiner Unschuld darzubieten, als das Gestandniss éines von ihm verübten Verbrechens abzulegen, vrenn er gleicb zu letzteren weder direct, noch indirect gezwungen dewern kann.