Képviselőházi irományok, 1887. XI. kötet • 357. sz

Irományszámok - 1887-357. Törvényjavaslat a magyar bűnvádi eljárásról, és indoklásának kezdete

357. szám. 27 139. §. A tanú nem kötelezhető vallomásra vagy valamely kérdés tárgyában feleletre, ha abból reá, vagy hozzátartozóira (136. §. 1. pontja) jelentékeny kár, vagy szégyen hárulna. Ezen esetnek fenforgását a tanú esküjével bizonyithatja; más bizonyitási eljárás semmiség terhe mellett ki van zárva. IV. A kihallgatás. 140. §. . A kihallgatás egyenkint, az ugyanazon ügyben kihallgatandó más tanuk távollétében történik. A kihallgatás megkezdése előtt figyelmeztetendő a tanú, hogy köteles legjobb tudomása és lelkiismerete szerint vallani, és hogy vallomását esetleg esküvel kell megerősítenie. Ezután megkérdezendő a tanutói neve, kora, születési és lakhelye, családi állapota, foglalkozása, a terhelthez, valamint az ügyben egyébként érdekeltekhez való viszonya, és hogy az eljárás tárgyát képező büntetendő cselekmény következtében nem szenvedett-e kárt. 141. §. Az általános kérdések után a tanúnak alkalom adandó, hogy mindazt, mit az ügyről tud, összefüggőleg beszélhesse el; a további kérdések által pedig a mutatkozó hézagok pótlandók, és a bizonyitás tárgyát képező körülmények és különösen a tanú tudomásának alapja világositandók fel. 142. §. Ha a tanú siket, ugy a kérdezés Írásban történik, — ha néma, ugy irott feleletre szólittatik. Ha a kihallgatás ekként nem eszközölhető, tolmácsul eskü kivétele mellett oly személy alkalmazandó, ki magát a tanúval megértetni képes. 143. §. Előzetesen megesketett tolmács alkalmazandó akkor is, ha a kihallgatást teljesítő és a jegyzőkönyvvezető a tanú nyelvében teljes jártassággal nem birnak. 144. §. Ha a vallomás által valamely személy vagy tárgy azonossága állapítandó meg, a tanú ezek leirására szólítandó fel; a személy vagy tárgy csak ezután mutatandó meg neki. Nyomot hagyó körülményekre vonatkozó kihallgatás esetén a tanú azon helyre vezethető, a hol a nyomok léteznek, vagy léteztek. 145. §. Szembesítésnek rendszerint csak a főtárgyaláson van helye. Ha azonban a terhelt és a tanú, vagy a tanuk egymás között eltérőleg vallanak, s az ellenmondás másként tisztába nem hozható, vagy ha alaposan lehet attól tartani, hogy a szembesítés a főtárgyaláson nem történhetik meg: az, az előzetes eljárás során is teljesíthető, de több mint két egyén egyidejűleg nem szembesíthető egymással. A 136. §. 1. pontjában emiitett személyek, még ha önakaratukból tanúságot is tettek, a terheltteljiem szembesithetők, ha csak ez maga nem kívánná. 4*