Képviselőházi irományok, 1887. XI. kötet • 357. sz

Irományszámok - 1887-357. Törvényjavaslat a magyar bűnvádi eljárásról, és indoklásának kezdete

120 357. szám. visszavont felet felebbezés joga nem illeti, hogy a feljelentő csak mint káros fél használhat felebbezést és hogy a kir. ügyészség oly határozat ellen nem élhet felebbezéssel, mely általa nem felebbezett alsófokú határozatot hagy helyben. Kézbesítés utján közölt határozat ellen a felebbezés határideje 8 nap. Ugy ezen, mint a kihirdetés esetében kitűzött 24 órai határidő alatt az esetleg előbb kijelentett megnyugvás visszavonható. A fölülvizsgálat perorvoslat használatától van feltételezve. Ezen szabály alól kivétetnek a halált okozott szándékos cselekmények, a törvényellenes elitélés és a bűntárs felebbezésének esetei, a midőn a fölülvizsgálat hivatalból eszközöltetik, illetve a nem felebbező bűntárs ügye is fölülvizsgálható. Az újra felvételre nézve egyedül az van megállapítva, hogy azt ugy a vádlott, mint a vádló, de csak az alapper tárgyalása és eldöntése idejében létezett és fel nem használt körülmények vagy bizonyítékok alapján kérhetik. Az 1872. évi javaslat a sértett fél és a magánvádló között határozott különbséget nem tesz és ezeknek jogkörét meg nem állapítja. Ezen hézag főleg a büntető törvénykönyvek életbeléptetése után vált érezhetővé, minthogy ezek az indítványra üldözhető cselekmények körét nagyon kiterjesztették. A kir. curia határozatai és a járásbirósági bűnvádi eljárási szabályok alapján fejlődött gyakorlat a hiányt még egészen nem pótolta. A sértett fél fogalma megállapítottnak tekinthető s alatta az értetik, kinek indítványa nélkül a bűnvádi eljárás valamely büntetendő cselekmény tárgyában meg nem indítható. Ellenben a magánvádló állása még tisztába nem hozatott. Csak annyi tekinthető állandó gyakorlatnak, hogy a sértett, illetve káros fél a kir. ügyészség által elejtett vádat fentarthatja, hogy a sértett fél köteles a végtárgyalásra megjelenni, minthogy ellenkező esetben elállottnak vétetik és hogy a vádat önállóan képviselő sértett felet a kir. ügyészség hatásköre illeti. Végül fel kell még említeni, hogy a gyakorlat az 1872. évi javaslatnak egyes határozatait mai napig sem fogadta el. Nevezetesen a 14. §. ellenére a biróküldés tárgyában mindig az igazságügyministerium határozott; megszüntető végzés ellen (84. §.) a káros vagy sértett fél felebbezése elfogadtatik; megszüntető végzésekre nézve kétfokú felebbezésnek van helye (86. §.); és a végtárgyalásra közvetlenül idéző végzés ellen, ha az helytelenül hozatott, a felebbezés meg van engedve (89. §.). Ezzel tán befejezhető hazánk büntető perjogának és előzményeinek ismertetése. A tanulság levonása és törvényhozási czélokra érvényesítése, egy későbbi fejezet feladata lesz. II. Codiflcationalis előzmények. Alkotmányos államban a törvények és szokásjog mellett a törvényhozási előmunkálatok is visszatükrözik a népnek jogi meggyőződéseit. Azon okoknál fogva, melyek bűnvádi eljárásunk fejlődési menetének ismertetését ajánlották, nem lesz fölösleges visszapillantani a magyar büntető perjog terén eddig tett codiflcationalis kísérletekre. A törekvés számos törvényczikkekben elszórt és nagyrészt gyakorlaton alapuló hazai jogunknak összegyűjtésére és feljegyzésére már a XV. század végén jelentkezik. Az 1498: 6. t.-cz elrendelte az országos szokásjog compilatióját és azt Ádám itélőmesterre és a király által kinevezendő még egy szakemberre bizta, mely kezdeménynek azonban nem lett foganatja. Az 1500: 10. t.-cz. ismételte az összeírásra szóló meghagyást s a teendőt az octaalis bíróság választott tagjaira ruházta. Ennek sem lévén sikere, az 1507: 20. t.-cz. újra hangoztatta az országos kívánságot, míg végre Verbőczy István az ismert eredménynyel vállalkozott a munkára. Azonban a Hármaskönyv csak idővel és fokozatosan emelkedett azon törvénypótló tekintélyre, melyben a későbbi századok folyamán részesült. Már az 1548: 21. t.-cz.