Képviselőházi irományok, 1887. XI. kötet • 357. sz

Irományszámok - 1887-357. Törvényjavaslat a magyar bűnvádi eljárásról, és indoklásának kezdete

357. szám. 121 olyképen ismétli a codificatio sürgetését, mintha a Tripartitum nem is léteznék. Maga a Quadripartitum nem volt egyéb, mint Verbó'ezy munkájának kiszorítására irányzott törekvés, az 1550: 10. t.-cz., melynek rendeletéből készült, a Hármaskönyvet egyszerűen ignorálván, a magyar jog összeírására szóló törvényes meghagyásokat még teljesületleneknek tekinti. A Tripartitum mindezek daczára kivívta magának a jogforrásszerű jelentőséget, de azért az 1553: 15; 1563: 30., 1608. k. e.: 16., 1609: 69. törvényczikkek még folyton sürgetik a Quadripartitum fölülvizsgálását és megerősítését, mi azonban még sem történt meg. Az 1715: 24. és 124. t.-czikkek a törvények és az eljárás javítása végett kiküldöttek az első, úgynevezett Systematica Commissiót, mely 1717-ben ült össze Pozsonyban, de munkálataiban csak arra szorítkozott, hogy tekintettel a döntvényjogra, némely glossákat szerkesztett a Hármaskönyvhöz. Törvényhozási eredménye tehát e tanácskozásoknak is ép oly kevéssé volt, mint az előbbi századok kísérleteinek. Csak 1790-ben vétetett fel ismét tüzetesen a magyar jog rendszeresítésének munkája, az ugyanazon évi 67. t.-czikkel, mely e czélból kilencz országos bizottságot szervezett, az egész jogi és közigazgatási rendszert felölelő részletes tervrajzot adván ki nekik utasításul. A büntető törvény és eljárás kidolgozása a hatodik bizottságnak (Deputatio juridica) osztatott ki. E küldöttség 1791. augusztus 13-án alakult meg és albizottságokra oszolván, 1795. február 28-án befejezte munkálatait (Repraesentatio regnicolaris deputationis per articulum 67. 1791. ordinatae elaborata). A büntető törvényekről szóló tervezet eljárási része kétségtelenül II. József 1788-iki törvényének befolyása alatt készült. Már ez is jellemzi a munkálat irányát, mert II. József törvénykönyve nyomozó jellege daczára, mely a honpolgárok feljelentési kötelességében, a vizsgálóbírónak majdnem korlátlan hatáskörében, a makacs vádlott ellen alkalmazható engedetlenségi büntetésekben, és az eljárás titkos Írásbeli voltában nyilvánul, a vádlottal való szelídebb elbánásra és a kínvallatás mellőzésére nézve, ugy világos, tömör szerkezetével kimagaslott a korabeli törvények közül. Az országos bizottság azonban nem utánozta szolgailag a mintát, hanem azt lehetőleg javítani, hazai intézményeinkkel és a kor szabadelvű lendületével egyhangba hozni igyekezett. Irányadó elvei: *solenne judicium, plena próba, completa exauditio et defensa«, ezt erélyesen kimondják. Az 1790-iki javaslat két irányban híven, néha szó szerint követi József törvénykönyvét. Nagyrészt átvette azon rendelkezéseket, melyek az eljárás czéljait fejtik ki és azokat, a melyek a kor humánusabb eszméinek adnak kifejezést, de a magyar büntető per hagyományaihoz képest, nem honosította meg azon szigorúan nyomozó rendszert, mely az ausztriai eredetit jellemzi. A munkálat (Codex de delictis eorumque poenis) két részre oszlik: első része tárgyalja a bűnvádi eljárást és Ítélkezést és függelékben »Instructio< alakjában a birói szemle alakiságait; második része az anyagi büntetőjogot tartalmazza. Már a bevezető rész az általános elvek kifejtése közben állit fel némely eljárási elveket. Végképen szakítva az elfajult nyomozó rendszer egyik főeszközével, a kínvallatással, kimondja, hogy miután az igazság kiderítésének módjai minden cselekményre nézve azonosak, a súlyosabb bűntettek kitudására sem alkalmazhatók oly eszközök, a melyek a valóság felderítésére általában nem vezethetnek. A bűnvádi eljárás két főrészre oszlik: az előkészítőre és az ítélkezőre, az előbbi ismét két főszakra: a bíróságon kívülire (examen extrajudiciale) és a bíróira (examen judiciale). A nyomozás két főszempont szerint szabályoztatik: a letartóztatás előtti és utáni teendőkre. A kutató rendszerezen kétségtelen ismérve mellett azonban hangsúlyozva látjuk a tervezetben a ^természetes szabadság< biztosítékait. A személyi szabadságra vonatkozó régi kiváltságokon fölül, osztálykülönbség nélkül megállapíttatik, hogy letartóztatásnak csak önvallomás, tettenérés, valószínű és részletes feljelentés esetén és akkor van helye, ha a bűn- és gyanújelekből alaposan lehet a tettesre következtetni. A büntető jogszolgáltatás hathatósabb gyakorlása czéljából korlátoztatik a menedékhelyek kiváltsága s terjedelmes jogok adatnak az üldöző közegeknek. KÉPVH. IROMÁNY. 1887 — 92. XI. KÖTET. 16