Képviselőházi irományok, 1887. XI. kötet • 357. sz

Irományszámok - 1887-357. Törvényjavaslat a magyar bűnvádi eljárásról, és indoklásának kezdete

357. szám. 119 egész menete — legalább a perbeszédek tekintetében — a közvetlen szóbeli előterjesztések rendszerét tette magáévá. De a fődolog, a bizonyítás közvetlensége tekintetében, mi tüzetes rendelkezést sem tartalmaz. Hogy a tanúkihallgatásnak az itélőbiróság előtt kell történnie, illetőleg ismételtetnie: ezt következtethetni a 77. §. azon határozatából, hogy a vizsgálóbíró a tanukat rendszerint meg nem esketheti. De a többi bizonyítékok közvetlensége még okoskodás utján sem vonható le kényszeritőleg a szövegből, hiányozván még olyan rendelkezés is, hogy az ítélet alapjául csak a tárgyaláson felhozott tények vehetők. Ennek következtében folytonos habozás mutatkozik annak eldöntésénél, a bizonyítékok mely részeit kell a végtárgyaláson újból elővenni, melyeket kell és melyeket lehet a vizsgálatból használni, gyakorlatilag: mennyiben támaszkodhatik a végtárgyalás és ítélet a vizsgálat irataira. Még ma sem mondhatni egyebet, mint hogy a gyakorlat a következő főtételekre nézve állapodott meg. A vizsgálat befejeztével az Ítélethozatal czéljából külön tárgyalást kell tartani az itélőtanács előtt. Ebben mindvégig ugyanazon bíráknak kell résztvenniök. A végtárgyalás nem állhat csupán az elővizsgálat eredményeinek megállapításából, a bizonyítékok tehát újból felveendők. A bizonyítékok mérlegelése tekintetében a törvényjavaslat nem' nyilatkozik határozottan. Nem állit fel bizonyítási szabályokat, de azt sem mondja ki, hogy a biró az adatok mérlegelésénél szabályokhoz kötve nincs. A 6. §. ezen rendelkezése : „a bizonyítékok bizonyító erejét a biróság állapítja meg", sem az egyik, sem a másik elvet nem sanctionálja, mert mindkét rendszer mellett magától értetődik. Ily körülmények között a gyakorlat sokáig ragaszkodott a legális próbák rendszeréhez, és a szerint, a mint inkább a régi magyar joghoz csatlakozott, vagy az 1853-iki osztrák törvényt tartotta szem előtt, részint positiv szabályokat követett, részint a negatív elmélethez szított. Idővel azonban ellenkező irányban fejlődött, kivált a kir. curia judicaturája alapján. Első sorban a szakértői bizonyíték korlátlanabb mérlegelése foglalt tért. Ezen bizonyítási eszköznél ugyanis nemcsak az ausztriai törvény, hanem még a polgári perrendtartás is szabadabb mozgást enged a bírónak. Ismételve ki is mondotta a kir. curia, hogy a szakértők lelete csak annyiban bir súlylyal, a mennyiben annak indokolása a bírót a következtetések helyességéről meggyőzi. Erősen nyilvánult a szabad mérlegelésre törekvő irány az összetett bizonyítás elismerésénél, elfogadtatván, hogy több bűnjel találkozása, továbbá a tényeknek az egyénnel oly szoros kapcsolata, hogy másnak tettessége kizártnak látszik, elégséges az elitélésre. A tanú, a sértett fél és a bűntárs vallomása tekintetében érvényesült még legkevésbé a szabad mérlegelés elve. Még mindig fordulnak elő curiai ítéletek, melyek szabályokra hivatkoznak, hogy mikor és mennyiben bizonyítanak a nevezett egyének vallomásai s melyek nagyobbára azon nézetnek adnak kifejezést, hogy egy embernek vallomása teljes bizonyítékot nem képezhet. Az 1872-iki törvényjavaslat a perorvoslatokról igen hézagosan és az újra felvételről egyáltalában nem rendelkezik és ezekre nézve a gyakorlat az 1880. évi 37. és 1883. évi 6. törvényczikkekben is kevés támpontot talált. Az irányadást ennélfogva a felső forumoktól várta és nyerte. Az állandó gyakorlattal megerősített határozatok közül elég lesz azokat felemliteni, melyek az 1872. évi javaslat és a fentidézett törvények hézagait betöltik. Felebbezésnek helye van mindazon esetekben, melyekben azt a javaslat vagy a későbbi törvények ki nem zárják; helye van ugy a határozat érdemére, mint indokolására nézve. A javaslat 115. §-a, továbbá az 1880. évi 37. t.-cz. 45. §-a ugy értelmeztetnek, hogy a végtárgyalás folytatását elrendelő, a végtárgyaláson közbenszólólag hozott, továbbá a kir. táblának közvetlen idézést helybenhagyó végzése ellen felebbezés nem használható. A felebbezésre jogosultság tekintetében a javaslat 115. §-a azzal bővíttetett, hogy a magánvádló, a vizsgálóbíró végzése ellen is felebbezhet, hogy a panaszát, illetve vádinditványát