Képviselőházi irományok, 1887. XI. kötet • 357. sz

Irományszámok - 1887-357. Törvényjavaslat a magyar bűnvádi eljárásról, és indoklásának kezdete

114 357. szám. A polgári perutra tartozó bűnügyekben a sértett fél, vagy ha hivatalból üldözendő' cselekmény forgott fenn, a törvényhatóság tiszti ügyésze, illetve táblai perekben a királyi jogügyek igazgatója (causarum regalium director) rendes keresetet nyújtott be a bírósághoz. A vádlott, kir. táblai hites jegyző, szolgabíró vagy esküdt, városokban városi hivatalnok által idéztetett meghatározott napra e biróság elé. E napon, vagy a kir. táblán még a következő három napon történt a perfelvétel, azaz a per jegyzőkönyvének megnyitása, a felperes, vagy ha az elmaradt, az alperes által. Ekkor még ritkán kezdődtek a felek perbeszédei, mert az elmaradás következményeinek igazolás vagy bentiltás (prohibita) utján könnyű elhárítását sok fél időnyerésre használta fel. Ha végre az alperes a kereset fölötti nyilatkozatot el nem odázhatta, előbb alaki kifogásait terjesztette elő, melyek tárgyában három perbeszédet váltottak, azaz iktattak be a perfelvételbe. Ha a bíró a kifogásoknak helyt nem adott, az érdemleges feleselés négy perbeszéd váltásával kezdődött, a mennyiben az alperes nem találta előnyösebbnek előleges hallgatással az ítélethozatalra alkalmat nyújtani s azután ismét igazolással, illetve bentiltással élni, vagy a végrehajtás alkalmával ellentállást, illetve visszavetést (oppositio, repulsio) használni s ez utón az ügy újabb tárgyalását kieszközölni. Főbenjáró ügyekben azonban a vádlott elmaradása alapján nem hozatott ítélet, hanem elfogatási parancs. Az érdemleges feleselés után a per a biróság ülésében előadatolt és a biróság bizonyítást rendelt vagy ítéletet hozott. Közbííntettek miatt a »criminalis< eljárást a biróság feljelentés vagy gyanuokok alapján hivatalból indította meg, egyedül házasságtörési ügyekben tartozott a sértett fél indítványát bevárni. Előbb általános (generális), azután különös (speciális), vagyis meghatározott személy ellen irányuló vizsgálat tartatott, mely nemesek és nem-nemesek elleni ügyekben csak a vizsgálati fogságnak már is érintett feltételei tekintetében tért el. Az eljárás további menetére a vádlott nemesi előjogai annyiban gyakoroltak befolyást, a mennyiben nemes ellen rendszerint, nem-nemes ellen pedig csak súlyosabb bűntettek esetében kellett írásbeli pert lejártatni. Ez a polgári per alakiságait követte, azonban a bentiltásnak, ellenállásnak és visszatízésnek kizárásával. A vizsgálat eredménye alapján elhatározta a biróság, hogy rendes vagy sommás eljárásnak van-e helye és az előbbi esetben perbefogó határozatot hozott. Némely biróság előbb még hitelesítési tárgyalást tartott és ezen a vádlottat és a tanukat kihallgatta. A perbefogással egyidejűleg felhivatott a tiszti ügyész vádlevelének benyújtására, mely a vádlottnak a per felvételére való idézés mellett kézbesít tetett még akkor is, ha fogva volt (citatio ex vinculis.). Ezeket a per felvétele és a feleselések követték. Az ítélet a zárt ülésben előadott ügyiratok alapján hozatott. Szóbeli, vagyis sommás eljárást csak enyhébb büntetés alá eső cselekmények miatt lehetett elrendelni és ahhoz, ha a vádlott nemes ember volt, ennek beleegyezése is megkivántatott. Az eljárás e módozatának alkalmazása esetében a vádlott az itélőbiróság elé állíttatott, a terhelő adatok felsoroltattak és a vádlott kihallgattatott, egyúttal alkalom nyújtatott neki, hogy védelmét ugy személyesen, mint védője által előterjeszthesse. A tiszti ügyész közreműködése nem tartatott mindig mellőzhetlennek. Befejeztetvén a tárgyalás, a biróság ítéletet hozott vagy a vizsgálat kiegészítését rendelte el és annak teljesítése után ítélt. A polgári perben perorvoslatokról nagyon is bőségesen volt gondoskodva. A bentiltás (prohibita), az ügyvéd eljárásának visszavonása (revocatio procuratoris), a felebbezés a perdöntő kifogás és az érdem tárgyában, a felebbezést pótló egyszerű perújítás (ellentétben a per befejezte után birtokon kivül használhatott »nóvum cum gratiat-val), az ellentállás (oppositio) és visszatízés (repulsio) a védelem kifejtésére kitelhető alkalmat nyújtottak. Közbűntettek tárgyában a nemesek az ítélet ellen, ha azt alsóbb fokú biróság hozta, a királyi táblához, onnan a hétszemélyes táblához, ha pedig első fokban a kir. tábla itélt, csupán a hétszemélyes táblához felebbezhettek. Nem-nemeseket a felebbezés joga csak akkor illette, ha halálra, 3 évi súlyos rabságra vagy egyszerre elszenvedendő 100 botütésre (1791:43. t.-cz.), hivatal-