Képviselőházi irományok, 1887. XI. kötet • 357. sz

Irományszámok - 1887-357. Törvényjavaslat a magyar bűnvádi eljárásról, és indoklásának kezdete

102 357. szám. Az eljárási szabályok ily különbözősége, területi hatályuk megállapításának nehézsége, hézagos és ellentétes voltuk, végre a bírói belátásnak és gyakorlatnak ily körülmények között nyiló tág tér, már nemcsak ajánlják, hanem sürgetőleg követelik egységes bűnvádi eljárási törvénynek hozatalát. Nagyobb nehézséggel jár az indokolás ama további feladatának 'teljesítése, hogy az alkotandó bűnvádi perrendtartás mely irányt, mely alapelveket s mely rendszert kövessen. A felsorolt kérdéseknek megoldásánál nemcsak a tudomány és a tapasztalat eredményei használandók fel, hanem vezércsillagul követendők hazánk lakosságának jogi meggyőződései és hajlamai, társadalmi, nemzetiségi és mivelődési viszonyai is. Ezeknek figyelembevétele nélkül szerkesztett törvény terméketlen maradna, mint az idegen fába oltott galy, vagy mint kedvezőtlen talajba vetett mag. Csak a szerves kapcsolat a nép életével és jogi meggyőződéseivel adja "meg a törvénynek igazi életerejét és üdvös hatásának biztositékait, mert itt is nyilvánul a nagy különbség a parancsnak kedvetlen engedelmességgel és a helyesség meggyőződésével teljesítése között. Ha tehát a törvényhozás hivatásának megfelelve, köteles is a jogállapotnak a tudomány és tapasztalat kijelölte irányban való fejlesztésére, a mutatkozott hiányoknak és hézagoknak megszüntetésére törekedni, mégis sohasem szabad a tényleges viszonyokat és azoknak előzményeit szem elől tévesztenie. Ennek szüksége igazolja a magyar bűnvádi eljárás fejlődésére vonatkozó főbb adatoknak, a mennyiben azok a kútforrások gyér és feldolgozatlan volta mellett rendelkezésre állanak, rövid vázlatban előterjesztését. Az alábbi történeti vázlat anyagát három korszak szerint csoportosítja, melyek Szent Istvántól a Hármaskönyv létrejöttéig, innen az 1853. évi büntető perrendtartás életbeléptéig, azután hazai törvényhozásunk visszaállításától a mai napig terjednek. A Hármaskönyv, mint a hazánkban érvényes jognak első rendszeres egybefoglalása és a későbbi törvényhozás kiindulási pontja, alkalmas határkővül szolgál az addig lefolyt és az esetrőlesetre intézkedő hézagos jogalkotás jellegét viselő korszaknak. Az 1853. évi perrendtartás behozatalával hazai bűnvádi perjogunknak belszerves fejlődése megakadt. A gyökeres rendszerváltoztatás az előbb és utóbb történteknek elkülönített előterjesztését ajánlja. A. Nemzetünk jogéletéről a vezérek idejében az egykorú külföldi történetírók és a századokkal később élt hazai krónikások e tárgyra vonatkozó gyér jegyzeteiből megbízható tudomás nem szerezhető. Hiteles adataink Szent István korával kezdődnek. A fentemiitett első korszak elején a birói hatalom a király legfontosabb felségjogai közé tartozott. A király azt kezdetben személyesen, tanácsának (regalis senatus, concilium, consistorium regale, Szt. István II. k. 14, 16, 19, 23, 29. fej., Szt. László II. k. 1. fej.) közreműködésével udvarának székhelyén (in curia regia) vagy a Székes-Fehérváron tartott törvénynapokon (a zalavári apátságnak 1024. évben kelt kiváltságlevele Fejér, Cod. dipl. I. 308. 1., III. Béla 1175. évi oklevele ugyanott II. 188. 1., 1222: I. t.-cz.) gyakorolta. Az Ítéletért folyamodók számának szaporodtával kénytelen volt a király a birói hatalmat másokkal, részint állandó megbízás, részint külön kiküldés mellett megosztani. A XII. század vége felé a király már csak a nemesek főbenjáró ügyeiben, továbbá külön kiváltsággal felruházott egyes testületek és főurak ügyeiben bíráskodott személyesen (Pécs kiváltságlevele, Endlicher Monum Árpad. 397. 1., IV. Bélának 1263-ban kelt kiváltságlevele, Fejér, C. d. IV. 110. 1.). I. Mátyás alatt a király a protonotariusok ítéletei ellen intézett felebbezések, egyes súlyos bűntettek tárgyában (I. 1, III. 14, XXVIII. t.-cz.) és az örökös főispánok fölött (VI. XXI. t.-cz. 1. §.) ült az ország főpapjaival és zászlósaival birói széket. II.