Képviselőházi irományok, 1887. IX. kötet • 293-319. sz.
Irományszámok - 1887-296. Törvényjavaslat, az állami italmérési jövedékről szóló 1888. évi ... törvényczikk folytán adandó kártalanitásról
296. szám. 61 ilyen épületeket a vállalkozók keresni íogják, azok igen előnyösen lesznek eladás vagy bérlet utján értékesíthetők s a jövőben nem lesz ritka az az eset, mikor a tulajdonos magáért az épületért annyi bért kap, mint a mennyit neki eddig a jogért és épületért együttvéve fizettek. Ellenben szükséges a kincstárnak megadni a jogot, mely szerint az italmérési jog hasznosítására szolgált épületeket és beltelkeket a joggal együtt megszerezhesse az esetben, melyet az itt szóban forgó szakasz megjelöl. Mint minden kisajátításnál, ugy itt is a magasabb közérdek az, melytől inditva, a kérdéses ingatlanoknak az állam részére való megszerzését lehetségessé kell tenni, még abban az esetben is, ha azokat tulajdonosuk vagy egyáltalán, vagy legalább méltányos feltételek mellett átengedni hajlandó nem lenne. Az állam a tulajdonosokat az italmérési jogokért kártalanítja. Ezt az" adózóknak, az eddigitől eltérő módon való megterheltetése nélkül csak ugy teheti, ha az italmérést a jövőben is minél jobban hasznosítja. Ha ez a hasznosítás az épületek és beltelkek nélkül nem lehetséges, tulajdonosaik nem kifogásolhatják, hogy azokat az állam, illő kártalanitás mellett, a joggal együtt megszerzi. Természetes azonban, hogy az épületek és beltelkek megszerzésénél mindkét esetben az állam részéről a legnagyobb óvatossággal kell eljárni s arra csak az esetben vállalkozni, ha valódi szükség forog fenn, ha a megszerzés egyáltalán vagy nyilvánvaló vagy hátrány nélkül nem mellőzhető. Kell ezt tenni azért, mert aránylag igen súlyos és nagy számot tevő már az a megterheltetés is, mely ezen ingatlanok megszerzésével jár; pedig ezen megterheltetést az azokra való felügyelet, azok jó karban tartása és helyreállítása állandóvá teszi. A 3. §-a kártalanitás alapjával és a kártalanítási összeg megállapításának módozatával, az összegnek kiszámításával foglalkozik. Hogy általában alapul miért vétetett az adójövedelem és miért épen az 1882 — 1886-ig terjedő 5 évi adó alapjául szolgált jövedelmének átlaga, annak indokait, a 2. §-ról szólva, adtam. Ez alkalommal még azon intézkedésről kell szólanom, mely ez összegből 15 százaléknak levonását rendeli el. Még ott is, a hol az italmérési jog bérlet utján hasznosittatik, annál inkább ott, a hol a jogosult ezt maga kezeli, vannak bizonyos kezelési költségek, melyek az adóalapul vett jövedelem megállapításánál le nem vonattak. Terhelik továbbá e jogot az állami 10% adón kivül a 3 és V« állami és egyéb törvényhatósági és községi pótlékok, melyek levonás tárgyát szintén nem képezik. E jog jövedelme ingadozásoknak van kitéve; sokszor megesik, hogy egyes helyeken és bizonyos időkben az bérlet utján egyáltalán nem értékesíthető; még többször megesik, hogy a kikötött bér be nem hajtható, ez az adóalapul vett jövedelem megállapításánál mind nem jut kifejezésre s akkor, mikor a jogosított jövedelmét a kártalanítási összeg után húzza, elő nem fordulhat. Ezen körülményeket tekintetbe véve, épen nem lehet kifogásolni azt, hogy a kártalanitás alapjául szolgáló jövedelemből bizonyos százalék, talán leghelyesebben e jövedelem 15%-a levonásba helyeztetik. Hogy ez nem sok, bizonyítja azon körülmény is, hogy minden hasonló művelet keresztülvitelénél 7<s-od rész, tehát az itt javasoltnál nagyobb összeg vétetett levonásba, de ha ezen okoktól eltekintünk is, az italmérési jog mai alakjában egy olyan jövedelem, melyért sehol oly mérvű kártalanitás, a minőt ezen javaslat kilátásba helyez, a jogosultaknak nem adatott, hanem az ehhez hasonló jogok vagy egyszerre egy tollvonással, bármi kártérítés nélkül eltörültettek, vagy a kor és viszonyok szülte követelmények folytán, törvények- és rendeletekkel a gyakorlati életben mindig szűkebb körre szoríttattak, jövedelmük ezek folytán mindinkább apasztatott, ugy, hogy végre a jog- és hasznából alig maradt fenn valami. A 15°/« levonásával fenmaradt kártalanitási alapnak 20-szoros összege képezi, ugyancsak a 3. §. szerint, a kártalanitás teljes összegét, vagyis a jövedelem 5%-kal tőkésittetik. Eu ugy vagyok meggyőződve, hogy a magánosok által eszközölt eladásoknál a legritkábban képezi a
