Képviselőházi irományok, 1887. IX. kötet • 293-319. sz.

Irományszámok - 1887-296. Törvényjavaslat, az állami italmérési jövedékről szóló 1888. évi ... törvényczikk folytán adandó kártalanitásról

62 296. szám. jövedelem 20-szorosa a vételárt, hanem az eladónak e czímen annak sokkal kevesebbszeresével kellett megelégednie. Ezzel szemben nem lehet felhozni az állam által eszközölt eladásokat, mert az állam először soha sem tudta e jogokat ugy hasznosítani, mint azok, a kik azt tö'le megvették; másodszor, mert a vételár törlesztésére hosszú időre terjedő fizetési részleteket engedélyezett, mely kedvezmény az eladási ár kedvező alakulását nagyban befolyásolta. A jogosultak tehát a javaslat ezen intézkedésével is nagy előnyben részesülnek. Szokásos az, hogy az italmérési jog bérbeadásánál a bérbevevő szerződésileg van kötelezve arra, hogy a bérbeadó helyett a jog után járó adót fizesse. Ez az adó azon esetekkel szemben, melyekben hasonló intézkedés nem történik, a jogosultra nézve jövedelemtöbbletet képez s igy, ha ez az adóalapul szolgáló jövedelem megállapításánál tekintetbe nem vétetett, most pótlólag veendő tekintetbe. Viszont van eset, hogy az italmérési jog jövedelmétől az adóalap megállapításánál az italmérés hasznosítására szolgált ingatlanok, vagy az italmérési joggal egyenlően megadóztatott más jogok jövedelme nem, vagy nem helyesen különittetett el, ezt ez esetben pótlólag kell eszközölni s a módot, melyen ez történik, megállapítani. A javaslatnak azon intézkedése, mely szerint, ha az ingatlanok értéke máskép meg nem állapitható, az 1887. évi XLV. t.-cz. 4. §-a szerint megállapítandó törvényszerű legkisebb értfk vonaudó le, az egyedüli eljárási mód, melyet ily esetben követni lehet, s ismét a jogosítottaknak biztosit esetleg nem megvetendő előnytHa az előadott indokokból a kártalanítási összeg megállapításánál alapul az adójövedelme

1 kellett is elfogadni, ettől kivételeket enged a javaslat mindazon esetekben, melyekben ezt a jogosultak méltányos igénye megkívánja s melyben ez engedmény oly formában adható, hogy általa a kincstár érdeke nagyobb veszélynek kitéve nincs. Ilyen kivétel, mely bővebb indokolásra nem szorul, az, a midőn a hasznosítás a hatóságnak a közjó érdekében, vagy tévesen tett intézkedései folytán nem történhetett ugy, amint az egyébként történhetett volna. Ilyen továbbá: midőn az arányosítás folytán nagyobb jövedelem éretett el, vagy várható, mint a milyen nélkül adóalapul vétetett; midőn a városok zárszámadása nagyobb jövedelmet mutat, mint a mennyi a megállapításnál alapul vétetett; vagy végre, midőn a jogosult az adót nem jövedelmi, illetve tőkekamat- és járadékadó, hanem más czímen fizette. Mind a három esetben a kisebb jövedelem olyan körülmény miatt lett megállapítva, a melyet megváltoztatni sem a jogosított, sem helyettesének hatalmában egyáltalán nem állott s igy csak méltányos, hogy a jövedelemtöbblet, ha ez egész biztonsággal megállapítható, a kártalanításnál tekintetbe vétessék. Ha a jogosult jogát 1882. óta az államtól vette s azért többet adott, mint a mennyit most a kártalanításnál, az általános szabály alkalmazásával kapna, az állam vevőjével szemben olyan helyzetbe jönne, mely az államra, mint ilyenre, polgáraival szemben alig volna fentartható és indokolható. Ez az oka, hogy ilyenkor a kártalanítás alapját a vételár képezi. Más eladásoknál a szabálytól nem lehet eltérni s a vevő egyszerűen jó vagy rósz üzletet csinált, a szerint, a mint drágán vagy olcsón vásárolt. A javaslat, minden félreértés elkerülése czéljából, a kivételek minden egyes esetében elősorolja azt is, hogy az alap ezekhez képest mily módon állapittatik meg. A 4. §. folytatja azon kivételes esetek elosorolását, mely esetekben a kártalanítási összeg megállapítása nem az adójövedelem alapján történik. Az 1. pontba felvett intézkedés az egyetlen, mely a kincstár érdekében állapit meg kivételt az adójövedelem alapulvétele alól akkor, ha a jogosult több jövedelmet vallott be azért, hogy nagyobb kártalanításban részesüljön. Ilyen üzelmet a kártalanítási Összeg magasabbra szabásával jutalmazni nem lehet. .<>. :, , v