Képviselőházi irományok, 1887. IX. kötet • 293-319. sz.
Irományszámok - 1887-296. Törvényjavaslat, az állami italmérési jövedékről szóló 1888. évi ... törvényczikk folytán adandó kártalanitásról
290. szám. 59 Ezeket a mindenesetre nyomós érveket döntőknek kell tartani arra, hogy a járatlék alakjábani kártalanítás elejtessék. Részletes indokolás. A javaslat első fejezete az alapelveket tárgyalja, még pedig annak 1. §-a kimondja azt, hogy azok, a kik eddig italmérési jogot gyakoroltak, az italmérési jövedék behozatala folytán >a jelen törvény korlátai között (2. §.) és határozmanyai szerint< kártalanításra tarthatnak igényt. Az általános indokolásban ki lett fejtve, hogy az italmérési jövedékből várható haszon, a kártalanításra szükséges összegek előteremtésére fordítandó. Ily körülmények között a javaslat azon intézkedése, mely szerint a jövedék jövedelmének kezelése külön ellenőrzés alatt áll s a mennyiben ezen jövedelem bármely okból elégséges nem lenne a kártalanitás eszközlésére, a hiányzó rész az államkincstárból fedezendő, a kártalanításra jogosítottakat biztosítja arról, hogy jogos követeléseiket minden körülmények között megkapják s ez által egyszersmind biztosítja őket arról is, hogy ha az ezen követelések erejéig kapott kötvényeket értékesiteni óhajtják, ezt az elérhető legmagasabb árfolyam mellett tehetik. A 9. §. meghatározza először a jogokat, másodszor az épületeket, melyekért kártalanitás adatik. A kártalanítandó jogok meghatározása jogtörténeti alapon történik. Ez alapra állva kártalanitás jár azokért a jogokért, a melyek : a) földesúri jogon; b) a törvényen; c) kiváltságon (privilegiuni) alapulnak. A földesúri jog az italmérési jogra mindig kiterjedt; e jog mindig a földesúri, a nemesi birtokkal járt, annak az a telekkönyv behozataláig elválaszthatván tartozékát, helyesebben talán tulajdonosságát, sajátságát képezte. Ezen jognál fogva a nemesi birtok, újabban, esetleg csupán az italmérési jog tulajdonosa a birtok, illetve, mert régi törvényeink szerint a jobbágybírtok is a földesúri birtok kiegészítő része volt, az egész úrbéres község területén, azon időtől eltekintve, melyben a törvény a volt úrbéreseknek is enged italmérést, egyedül és kizárólag gyakorolhatta ezt. Ezen joga a nemesi birtok tulajdonosának, illetve újabb időben az italmérési jogtulajdonosának kétségbevonhatlanul épen oly jogosult birtoka, mint a nemesi birtoknak azon többi jogosítványai, melyeket a törvényhozás kárpótlás mellett megszüntetett. A törvényen alapuló italmérési jog alatt a volt úrbéresek italmérési jogát értjük. A kiváltságon (privilégium) alapuló jogok szintén osztják az előbbiek jogi természetét. Mind a három alapon nyugvó jogok legtöbbjének jogi természete az újabb-törvények által változást szenvedett. A telekkönyvi pátens határozatai folytán, az előbb az ingatlanokkal összekapcsolt földesúri italmérési jogok most rendesen azok nélkül is forgalomba hozhatók, s ma már igen sok esetben nem a birtok tulajdonosának, hanem más jogalanynak képezik tulajdonát. Az ősiségi pátens és az osztrák polgári törvénykönyv az elbirtoklást illetőleg tettekváltoztatásokat, mely intézkedéseknek a kártalanításnál tekintetbe veendő következménye csak az, hogy ejog még lehetőleg önállóbb joggá változott, s a jogosultnak nem kell egyúttal azon földesúri birtok tulajdonosának is lenni, melyhez eredetileg az italmérési jog tartozott s hogy a yolt úrbéresek joga, a kellő formák betartása mellett, ma már más kezén is lehet. Az elősorolt italmérJsi jogokon kivül gyakoroltatott még az italmérés hatósági engedélyek 8*
