Képviselőházi irományok, 1887. IX. kötet • 293-319. sz.

Irományszámok - 1887-295. Törvényjavaslat, az állami italmérési jövedékről

42 295. szám. hanem pusztán méltányossági tekintetekből adja meg a javaslat a bérlőknek azt a kedvezményt, hogy bérszerződéseik más vállalkozókkal hasonló körülmények közt kötendővel szemben előnynyel birnak. Ha azonban az italmérési jog földbirtokkal együtt egy szerződéssel adatott bérbe, melynek a jog tartozékát képezi, az italmérési jog bérletének megszűntéből nem lehet következtetni arra, hogy az egész szerződés felbomoljon s a bérleti viszony a földbirtokot illetőleg is megszűnjék. Midőn ezt a javaslat világosan is kimondja, alig tesz egyebet, mint hogy olyan dolognak ád határozott kifejezést, a mi az összes viszonyokból következik. Az 55. §. azon rendelkezése, hogy a pénzügyminister az italmérési iiletéket az első bárom évben leszállíthatja, főleg ott és addig indokolt, a hol az italmérési jogot eddig igen sokan rendesen saját jogukon maguk gyakorolták s e gyakorlattól őket az átmeneti időben még az által sem látszik méltányosnak megfosztani, hogy rájuk az ő viszonyaikhoz képest aránytalanul magas illetéktételeket alkalmazzanak. Az 56. §. intézkedése azt czélozza, hogy a törvény életbelépte előtt adómentesen szerzett czikkek nagy mennyiségben való összehalmozása által a törvény hatása annak életbeléptetése után is hosszú időre meg ne gátoltassék. Az 57. §. gondoskodik arról, hogy ily esetekben az adó megfizetésére halasztás is adathassák s igy az új teher viselése lehetőleg könnyűvé tétessék. Az 58. §. tartalmazza az átmeneti intézkedések legszükségesebbjeit és legfontosabhjait. Lehet akárhány eset, a melyekben vagy azért, mert a fogyasztást illetőleg adatok nincsenek, vagy mert az új, nem ismert megterheltetés mellett vállalkozó megfelelő feltételek alatt nem akad, legczelszerííbbnek mutatkozik ideiglenesen az eddig szokott hasznositási módnál maradni s az italmérési jogot bérbeadni. Habár nem szükségszerű, de méltányossági okok szólauak a bérbeadás mellett még egy más esetben is. Az egyidejűleg benyújtott kártalanítási javaslat szerint a kártalanítás alapját az adóalapul megállapított jövedelem képezi. Lehet olyan eset, mikor az adó megállapítása nem a mai jogosult, hanem jogelődje vagy képviselője hozzájárulásával vagy egyáltalán az érdekeltek hozzájárulása nélkül történt és pedig ugy történt, hogy a jövedelem sokkal alacsonyabbra tétetett, mint a milyen tényleg volt s hogy ennek folytán a jogosult kártalanításban is kisebb mértékben részesül, mint a mily mértékben különben részesülne. Ily esetekben a felelősségtől és annak következményeitől a jogosultat teljesen felmenteni lehetetlen, de bír némi méltányossággal az az intézkedés, hogy a kártalanítás alapjául vett átlagos jövedelem fizetési kötelezettsége mellett s bizonyos (20%) ráfizetés mellett a jogosított az italmérést még 6 évig, vagyis annyi ideig gyakorolhassa, mely elég arra, hogy egy megfelelő jövedelemre tegyen szert, mely jövedelem körülbelül annak felel meg, hogy ily formában az adó alá nem vont, de tényleg élvezett magasabb jövedelem 27%-ának erejéig is kártalanítást nyer. Ez intézkedést mégis azon feltételhez kellett kötni, hogy a jogosult bérbevételi szándékát a kincstári közegeknek még oly időben jelentse be, a mikor nincs késő a hasznosításnak más módjairól is gondoskodni. E kedvezmény megszűnésének feltételei nem lehetnek mások, mint a melyek bekövetkeztével minden italmérési engedély megszűnik. Későbbi félreértések elkerülése végett, hivatkozással a kártalanításról szóló törvényjavaslat 4. §-ának 2-ik pontjára, megjegyzem itt is, hogy az, a ki az idézett intézkedés értelmében igénybe veszi azt a kedvezményt, hogy kártalanítási