Képviselőházi irományok, 1887. IX. kötet • 293-319. sz.

Irományszámok - 1887-295. Törvényjavaslat, az állami italmérési jövedékről

295. szám. 37 Á javaslat először az italmérési illetéket tárgyalja, s annak 12. §-a megállapítja az osztályokat, melyekbe a különböző városok és községek, valamint az egyes üzletek különböző viszonyai szerint azok mindegyike sorolandó. Ez irányban, a mint az a javaslatban kifejezésre jutott, Budapestnek egészen különleges helyet kell elfoglalnia, még pedig nemcsak azért, mert igen sok üzlete van, mely aránylag sokkal magasabb illetéktételt bir meg, mint a vidék bármely városának üzletei, hanem azért is, mert ezen üzletek között igen nagyok a fokozatok s azért több eltérő s a legmagasabbtól igen alacsonyra menő illetéktételt kell megállapítani. A többi helyiségeknél hasonló indokokból, melyeket ott, a hol a korcsmák számának meghatározásáról volt szó, felhoztam, a lakosok száma egyedül irányadó nem lehet, hanem figyelembe kellett venni legalább azon általánosan ismert s mindenütt hasonlóan ható tényezőket, melyek a megélhetés viszonyait, a forgalom és közlekedés élénkségét befolyásolják. Mindezen körülmények tekintetbe vételével az illetéktételek legnagyobbika a fővárosban 500, legkisebbiké 50 írttal; a többi városok és községekben a legnagyobb 100, a legkisebb 10 forinttal lett megállapítva. S ezen tételeket is csak a jelen törvény 4. §-ának 1. pontjában felsorolt vállalkozók fizetik teljes összegükben, a többi az idézett szakasz 2—5. pontjaiban emiitett vállalkozók pedig ez illetéknek csupán egy vagy több meghatározott ötödrészét fizetik a méltányosság követelményeinek megfelelőleg, a szerint, a mint üzletük annak természeténél fogva nagyobb vagy kisebb nyereménynyel jár. Ezen tételek bármelyike elenyészőleg csekély terhet fog róni arra az üzletre, melyre alkalmaztatni fog s a terheltetés az italmérési adóval együtt, különösen a kimérésekre nézve még mindig csekélyebb lesz annál, mint a mit eddig az italmérésre jogosultnak fizettek. Az esedékességi időszakok közben keletkező vállalatok italmérési illetékének lefizetésére vonatkozó intézkedések a kötelezettekre nézve méltányosoknak mondhatók, mert csak az üzlet gyakorlásának tartamához képest köteleztetnek az évi engedélyi illeték fizetésére. A 13. §. a helyi viszonyokkal ismerős szakértőkre bizza az illeték megállapítását. A 14. §. meghatározza a módot, melylyel, illetve a korlátokat, a melyek között a kiküldött bizottság működik. E korlátozás csak a vendéglősökre és más italméréssel foglalkozókra (4. §. 1. pont) szól. Ezek szolgáltatják és képesek is szolgáltatni az illetékből várt jövedelem legnagyobb részét. A korlát, melyen alul menni nem szabad, igen alacsony, annak meghatározásánál abból a feltételből indult ki a javaslat, hogy a városok és községekben minden 500 lélekre legalább is egy korcsma esik s hogy a korcsmárosok átlagban a közép nagyságú illetéket fizetni képesek. Ezt, utalással a tételeknek egyébként is alacsony voltára, oly csekély követelménynek kell nyilvánítani, mely iránt panasza senkinek sem lehet. De viszont az ez alapon várható jövedelem tényleges befolyására az államnak biztosan számítania is kell, a miért az oly községekben, hol aránylag a vállalkozók száma csekély, az illetéknek a megszabott mennyiségen felül való emelését kell követelnie az esetben, ha a normális tételek alkalmazásával az egész községre megállapított minimalis összeg ki nem kerülne. A többi vállalkozókra (4. §. 2—5. pontja) nézve a kivető bizottság az illeték megszabásánál semmi ilyen korlátokhoz kötve nincs azért, mert az ezektől várható illeték összege csekélyebb, semhogy miatta ilyen intézkedés indokoltnak mutatkoznék. A 15. §. — hogy a kivetés munkálatait minden évben ne kelljen teljesíteni, — azok érvényét 3 évre állapítja meg, mint olyan időre, mely alatt az üzleti viszonyok nagy változásokon átmenni rendszerint nem igen szoktak. Meghatározza továbbá e szakasz a fizetés módozatait és végre a forumokat, melyekhez a kivetéssel meg nem elégedő félnek felebbezni lehet. A végleg megállapított illetéket a meghatározott 3 éven belül a 16. §. szerint a pénzügyigazgatóság csak akkor változtathatja meg, ha a kérdéses üzletnek jellege vagy helye