Képviselőházi irományok, 1887. IX. kötet • 293-319. sz.

Irományszámok - 1887-295. Törvényjavaslat, az állami italmérési jövedékről

38 29 5. szám. változik. Ezzel a méltányosság követelményének ily esetekben is elég van téve s a 3 évre előre történő megállapításból az illetékkötelezettekre hátrány alig származhatik. A javaslat 17—40. §§. az italmérési adót tárgyalják, még pedig a 17. §. megszabja, hogy a 4. §-ban elősorolt minden vállalkozó a forgalomba hozott szeszes folyadékok után italmérési adó fejében mit tartozik fizetni. E tartozás a bor és sör minden hektoliterje után 2 írtban, az égetett szeszes folyadékok után pedig, annak alapul rételével, hogy minden hektoliter-fok szeszt 15 kr. adó terheljen, azok különböző foktartalma és minősége, finomsága szerint, különböző összegekben van meghatározva. Ez utóbbi tekintetek a bor és sörnél figyelmen kivül hagyattak: 1. mert különösen kimérés utján nem adatik el annyi a tömegesen fogyasztás alá kerülőnél sokkal finomabb és tartalmasabb ilyen árú, hogy e miatt különböző italmérési adótételeket megállapítani érdemes volna és 2. mert ezen tulajdonságoknak az egyes esetekben való meghatározása nagy s a forgalomra bénitólag ható akadálylyal járna. Ellenkezője áll ennek az égetett szeszes folyadékoknál; azok foktartalma és finomsága a fogyasztásnál, a mint a 17. §. megkülönböztetéseiből is látszik, a legkülönbözőbb s az ilyen különböző italoknak egyenlő adótétellel való terhelése igazságtalan volna s a gyakorlatban beláthatlan visszásságokkal járna. Az adótételek magasságának meghatározásánál első sorban irányadó volt az, hogy az italmérési jövedék lehetőleg annyit hozzon, hogy a kártalanitásra szükséges tőke kamatoztatása és törlesztésére szükséges összegek ennek jövedelméből kikerüljenek. Tekintettel kellett másodsorban lenni az italmérési adótételeknek a különböző italnemtíekre való meghatározásánál, ezen italok termelési, illetve előállítási, fogyasztási viszonyaira, s a fogyasztás hatására a köz- és magánérdekek tekintetében. S ezért ugy a szőlőbirtokosok érdekeinek lehető elősegítése szempontjából, mint közszempontbol is, a borra nézve az italmérési adó mérsékeltebb összegben állapíttatott meg, mint a mennyi azt e czímen ma általán terheli. Az adótétel e mérsékeltebb megállapításánál arra is tekintettel voltam, hogy a bor az összes szeszes italok között az, melynek fogyasztása az emberi egészségre és munkaképességre a legtöbbször előnyös s még aránylag a legritkább esetben is a legkisebb pusztítást okozza a nép erkölcsi és anyagi viszonyaiban, annak nemzedékeken át való fokozatos elkorcsosodását alig idézi elő. A sörfogyasztás s ennek folytán sörgyártás is, hasonlítva más államok ez irányban való viszonyaihoz, ha még tekintetbe is veszszük azt, hogy bort termelő és fogyasztó állam vagyunk, igen hátra van, különösen egyes könnyebb sörfajok, melyek fogyasztása másutt nagy terjedelmeket ölt, nálunk a forgalomban teljesen hiányoznak. A mezőgazdaság és az állam pénzügyi érdekei határozottan a mellett szólnak, hogy a sörgyártás s az azt lehetségessé tevő fogyasztás emeltessék. Ezek volnának az érvek, melyek a bor és sör italmérési adótételének minél alacsonyabbra való szabását javasolják. De a szeszre vonatkozó adótétel meghatározásánál sem hagyhattam figyelmen kivül, hogy a szesztermelés a mezőgazdaságnak és az államháztartásnak nem kevésbé fontos tényezőjét képezi, s a melyről szólva, nem szabad elfelednünk azt, hogy a szeszes italok termelésére és fogyasztására újabb időben rótt adók között az égetett szeszes folyadékoké a legnagyobb és legterhesebb. Mindezen okokat szem előtt tartva, a szeszre nézve sem vélek magasabb adótételt elfogadhatónak a javaslatba hozott absolut hektoliterenkénti 15 írtnál. A 18. §. az italmérési adó tekintetében is fentartja azt a különbséget, a mi a fogyasztási adókat illetőleg a zárt és nyilt városok között van és megengedi, hogy a jövőben olyan városok, melyek nagyobbak és élénkebb forgalommal birnak, zárt városokká legyenek átalakíthatók.