Képviselőházi irományok, 1887. IX. kötet • 293-319. sz.

Irományszámok - 1887-319. Törvényjavaslat, a Svájczczal 1888. évi november hó 23-án kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről

319. szám. 337 1. Mely anyagok azok, a melyek, tekintettel a szövetség-alkotmány .XXIX. czikkének 1. a) pontjára és a hazai ipar és mezőgazdaság szükségleteire, vámmérséklést igényelnek, s mily vámdíjak kívánatosak azokra nézve, hogy azok a bel-, illetőleg külföldi piaczokon versenyképesek legyenek? 2. Melyek azon termékek, a melyeknek jövedelmező előállítására a hazai ipar á jelenlegi vámdíjak mellett nem képes, s melyek ezek közt azon czikkek, a melyek belföldön kiválólag jelentékeny piaczra találnának? 3. Szükségesek-e a szövetség-alkotmány 29. ez. 1. b) pontjában megjelölt, a nélkülözhetetlen életszükségletre megkívántató tárgyak tekintetében is tarifaváltozások? 4. Melyek azon kereskedelmi czikkek, a melyek a szövetség-alkotmány 29. ez. 1. c) pontja szerint, mint fényűzési tárgyak, a legmagasabb vámdíjaknak volnának alávetendök? 5. Szükséges-e a kiviteli vámok tekintetében, melyek a szövetség-alkotmány 29. ez. 2. pontja szerint lehetőleg mérsékelten állapitandók meg, a jelenlegi tarifatételeket megváltoztatni ? 6. Kivánatosak-e átalában a be- és kivitelnél az árúk osztályozása és megnevezése tekintetében, továbbá a tarifa alakja, illetőleg beosztása tekintetében, végül a darabszám, érték, igásteher és súly szerinti tarifirozás rendszere tekintetében változások? 7. Mily változások szükségesek átalában a vámigazgatás szervezése és a kereskedelmi statistika tekintetében? Az ezen kérdésekre beérkezett válaszok túlnyomó része, s köztök épen Svájcz legjelentékenyebb iparos vidékei: Zürich, Genf, St.-Gallen, Schaífhausen, a szabadkereskedés elvéhez ragaszkodott. Zürich vámmentességet kívánt az összes nyersanyagokra, különösen a gabonára, vasra és üvegre, vámfelemelést a borra, kávéra, czukorra, szeszre és dohányra. Véd vámot az üveg- és vasgyárosokon kivül még a szövők, a firnász- és szappangyárosok kívántak. Bern vámleszállitást kivánt a kender, len, vászon és jutára, a berni ipar érdekében tiltakozott azonban a vasnak és üvegnek Zürich által kivánt vámmentessége ellen, valamint a gabnavám megszüntetése ellen is, mert ez utóbbinak megszüntetése szükségtelenül jelentékeny összeggel (1875-ben 811,158 frankra rúgott, csorbítaná a szövetségi pénztár jövedelmét és nem a nagy közönségnek, hanem csak a sütőknek válnék javára. Mindnyájan megegyeztek abban, hogy a fennálló vámtarifa revideálandó s új átalános vámtarifa léptetendő életbe, még mielőtt Svájcz a kereskedelmi szerződések megújításához fogna. Mindnyájan kívánták az értékvámoknak súlyvámokká való átváltoztatását s fényűzési tárgyaknak magas vám alá vetését. A szövetségtanács e felterjesztések és az általa meghallgatott szakértők véleménye alapján 1877. június 16-iki jelentése szerint a következő általános alapelvekre kívánta az új tarifát fektetni: A vámtarifának eddig alapjául szolgált osztályrendszer helyett az árúknak értékük és közgazdasági jelentőségük szerint kategóriákba való beosztását fogadta el s a beviteli vámdíjak kiszabására egy ötfokú procentualis és progressiv skálát állított fel, a mely az árúk átlagértékének következő százaléka arányán alapszik: a) 1% a nyersanyagokra; b) 2% a félgyártmányokra; e) 3% a gyártmányokra; d) 5% a ruházati czikkekre, a mennyiben nem fényűzési árúk; e) 10% a fényűzési tárgyakra és pedig rendszerint, mint maximalis tételek. E fokozatot a tarifa leghelyesebb alapjának tartja, mert az megfelel azon két lényeges általános követelménynek, hogy az árúk értékéből indulva ki, azokat megmunkálásuk foka, KÉPVH. IROMÁNY. 1887 — 92. IX. KÖTET. 43