Képviselőházi irományok, 1887. VIII. kötet • 244-292. sz.
Irományszámok - 1887-249. Törvényjavaslat, az aldunai Vaskapunál és az ottani zuhatagoknál létező hajózási akadályok elháritása tárgyában
46 249. szám. a vizlefolyási viszonyok kedvezőbbé tétele végett szükségesek ugyan, de azok a hajózás nagyobb akadályát immár nem képezik. A legfőbb ilynemű akadályt azonban ma is az Aldunán levő Stenka, Kozla, Dojke, Izlas, Tachtalia, Greben, Jucz nevű sziklazátonyok és a tulaj donképen Vaskapunak nevezett, már államunk határain kivül eső sziklazátony a Frigrada sziklával együtt képezik. • E sziklák, melyek a folyó medrét mindenütt csaknem egész szélességében elfoglalják, agy a szükséges vízmélység hiánya, mint a nagy vízsebesség miatt a legveszélyesebb hajózási akadályt képezik s kisebb vízállásoknál a közlekedést teljesen meggátolják. Gróf Széchényi István már 1833. évben intézett egy emlékiratot József főherczeg akkori nádorhoz, a melyben kifejtvén azon okokat, a melyeknél fogva monarchiánknak hatalmi körét az Aldunára ki kell terjesztenie, az Aldunának áldozatok árán is leendő kihasználását szorgalmazta. A zuhatagoknál és a Vaskapunál később személyes vezetése alatt eszközölt, bár csekélyebb mérvű meder javítások lehetővé tették, hogy az év egyes szakaiban kedvező vízállásnál hajóink átmehettek a természetes akadályokkal bővelkedő folyamrészen s ennélfogva hajóforgalmunknak — bár korlátoltan — nyitva állott az út az Aldunára. E forgalom azonban a mai napig is nagy akadályokkal küzdött és küzd most is. Nevezetesen oly költséges és bizonytalan az, hogy e miatt a kívánatos fejlődés elérhető nem volt. A nagy czéltól tehát ez utón távolabbra jutottunk. A kormány, midőn a jelen törvényjavaslattal járul a törvényhozás elé, nemcsak ezt az elmaradást kívánja pótolni, hanem eleget akar tenni nemzetközileg átvállalt kötelezettségének is, és azon reményt táplálja, hogy ez a nagy mű hasznára váland nekünk és azon államoknak, melyek e mű körül egyaránt érdekelvék. Több, mint egy fél század múlt el tehát, mióta hazánk közgazdasági fejlődésének dicső emlékezetű előharczosa, gr. Széchényi István az aldunai Vaskapu és az ottani zuhatagok elhárításának eszméjét felkarolta s azon meggyőződésének adott kifejezést, miszerint kereskedelmünk és iparunk gyarapodásának és fejlődésének egyik fotényezojét képezendi, ha a keletet hazánkkal összekötő hatalmas vizi út a természet által alkotott hajózási akadályoktól megszabadítva, a közforgalomnak kényelmes és olcsó közlekedési vonalul fog szolgálni. Az eszme általa egyszer felelevenítve, többé nem is enyészett el, hanem mindinkább erősebb gyökeret vert s nemcsak hazánk-, illetve monarchiánknak, hanem Európa többi hatalmainak figyelmét is magára vonta s igy nemzetközi jelentőségűvé is vált. Az aldunai Vaskapu, valamint az ottani zuhatagoknál előforduló ezen hajózási akadályok elhárításának nemzetközi jelentőségére való tekintetből, valamint figyelembe véve azon körülményt, hogy az ezen hajózási akadályok elhárításával járó munkálatok tetemes költséget igényelnek, már az 1871. évi márczius 13-án kötött londoni szerződés VI. czikkében azon parti államoknak, melyek fentartották maguknak, hogy a hajózási akadályok elhárítása czéljából szükséges munkálatok létesítése érdekében egymás közt megállapodásra jutandanak, biztosíttatott azon jog, hogy mindazon kereskedelmi hajóktól, melyek a hajózási akadályok elhárításából származó előnyt használni fogják, mindaddig ideiglenes díjat szedhessenek, mig a munkálatok fedezése czéljából kötött kölcsön törlesztve nem lesz. A londoni szerződés ezen határozata következtében 1873. évben megbízatást nyert egy bizottság, mely az osztrák-magyar monarchia, valamint a császári török birodalom képviselőiből alakíttatott, hogy az aldunai Vaskapunál, valamint az ottani zuhatagoknál létező hajózási akadályok elhárítására vonatkozó tervet dolgozza ki.
