Képviselőházi irományok, 1887. VIII. kötet • 244-292. sz.

Irományszámok - 1887-249. Törvényjavaslat, az aldunai Vaskapunál és az ottani zuhatagoknál létező hajózási akadályok elháritása tárgyában

249. szám. 47 Ezen nemzetközi bizottság feladatának megfelelvén, a tervet 1874. évben elkészítette s azt illetékes kormányainak bemutatta. A nemzetközi bizottság tervének részletes ösmertetését ez alkalommal annyival inkább mellőzhetőnek tartjuk, mivel a törvényjavaslat alapjául szolgáló általános tervek ösmertetésénél szerencsénk lesz különben is azon részleteket kitüntetni, melyek azonosak a nemzetközi bizott­ság tervével. Meg kell azonban azon általános irányelveket említeni, melyek a nemzetközi bizottság tervének alapul szolgáltak, azon oknál fogva, mivel ezen irányelvek jutottak érvényre a későbbi tervek kidolgozásánál, valamint azok elbírálásánál is. Ezen irányelvek közül legfontosabbak a következők: 1. a létesítendő hajó-út mélysége az orsovai vizmércze 0 vízállásának megfelelő kis vizszin alatt 2*0 m.-ben állapíttatott meg ; 2. a sziklapadokon keresztül előállítandó nyilt csatornák fenékszélessége 600 m.-ben határoztatott meg, s 3. kimondatott, hogy a létesítendő hajózási út lehetőleg a jelenlegi hajózási utón kivül essék, s hogy végre 4. az új hajózási út ugy lesz vonalozandó, hogy az a jobb partot sehol se érintse. A császári török birodalom képviselői, bárha ezen irányelvekhez teljes mértékben hozzá­járultak, mégis költségkímélés szempontjából az 1. pontban említett 2*0 m. kis vizszin alatti mélységet 1*70 m.-re kívánták leszállitani, mely kívánságra való tekintettel a tervek mindkét mélységnek megfelelően lettek kidolgozva. A munkálatok azonban a nemzetközi bizottság terveinek alapján megindítva nem lettek. A berlini békeszerződés megkötése alkalmával az aldunai hajózási akadályok elhárításá­nak ügye ismét tanácskozások tárgyává tétetvén, az 1878. évi július 13-án megkötött békeszer­ződés LVII. czikke szerint az aldunai Vaskapunál valamint az ottani zuhatagoknál létező hajó­zási akadályok elhárítására vonatkozó munkálatok kivitele az osztrák-magyar monarchiára bíza­tott, ugyanazon czikkben kimondatván egyszersmind, hogy az 1871. évi márczius 13-án kötött londoni szerződés VI. czikkének azon határozata, mely a munkálatok kiviteli költségének fede­zésére nézve az ideiglenes díjszedési jogról szól, az osztrák-magyar monarchia javára érvény­ben marad. Az 1879. évi VIII. t.-czikkel beczikkelyezett berlini szerződés LVII. §-a szerint az osztrák-magyar monarchiára ruházott eme kötelezettségből és jogból kifolyólag a monarchia két államának kormányai között folytatott hosszas tárgyalások oly értelmű megállapodást eredmé­nyeztek, mely szerint természetesen a magyar törvényhozás e részbeni hozzájárulásának remé­nyében az aldunai Vaskapunál és az ottani zuhatagoknál létező hajózási akadályok elhárítását czélzó munkálatok, a berlini szerződés által biztosított ideiglenes díjszedési jognak Magyar­országra való átruházása mellett, Magyarország által és annak költségén fognak végrehajtatni. A magyar kormány pedig főleg azért törekedett ezen megállapodás létesítésére, mert ugy találta, hogy ez politikai és közgazdasági szempontokból hazánk kiváló és különös érdekében •fekszik és mert nem tartotta megengedhetőnek, hogy e nagy jelentékeny részében az ország határain belül fekvő munkát más, mint Magyarország maga, saját akarata és elhatározása szerint, mindazonáltal az összérdekek méltányos figyelemben tartásával, úgyszintén a nemzetközi szerző­déseknek megfelelően hajtsa végre és mert végül a nemzetközi megállapodás szerint remélnie lehet, hogy a munka kivitele az ország különös megterheltetése nélkül lesz végrehajtható. Ily alapon és a midőn a magyar kormány az 1879. évi vizáradások következtében beállott csapások jövőbeni megelőzése tekintetéből a hazai vizszabályozások megbirálása s azok felett véleményadás végett külföldről szakértőket hivott meg, ezeket arra is felkérte, hogy a nemzet-

Next

/
Thumbnails
Contents