Képviselőházi irományok, 1887. III. kötet • 77-127. sz.

Irományszámok - 1887-110. A pénzügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekdésügyi minister úr által beadott s "a helyi érdekű vasutakról szóló 1880:XXXI. t.-cz. némely határozmányainak módositásáról és kiegészitéséről" czímű törvényjavaslat tárgyában

250 110. szám. megfelelő' kárpótlás mellett kiköttetik. Ugyanezen szempontból megállapíttatik, hogy az állam nemcsak kötelezve legyen az üzletnek önköltséggel leendő átvételére, hanem — hogy jogosítva h legyen azt a maga részéről követelni, — és hogy az esetben, ha az érdekeltség az építési tőkéhez 25%-kal sem járult s e szerint azon kezdetleges kötelességének sem tett eleget, — hogy a kik a vasutból legtöbbet nyernek, azok annak költségéhez is megfelelően járuljanak, az üzletbe való átvételét meg is tagadhassa. Megállapíttatik végül az is, hogy az elsőbbségi kötvényeken kivül, melyek kamatozása a hozzájárulásokban fedezetét kell, hogy találja, csak oly kölcsönök legyenek felvehetők a helyi érdekű vasutak által, a melyek kötvényeiben világosan ki van kötve, hogy a pálya álladéka és tartozékai a kölcsön fedezetéül nem szolgálnak és csak a vasút jövedelmére vezethető a végrehajtás. Ezen rendelkezésekkel azt találta a pénzügyi bizottság, hogy az állami és vasutpolitikai szempont teljes mértékben meg van óva és minden irányban biztosítottnak tekinthető. A mi már a második kérdést illeti, hogy tudniillik a könnyítések és kedvezmények, melyek ezen törvényjavaslat által a helyi érdekű vasutak részére biztosittatnak, elegendők-e, mielőtt e kérdésre nézve nyilatkoznánk, előre kell bocsátanunk, miszerint a törvényjavaslat az illető érdekelteknek a helyi érdekű vasutak létesítéséhez s azo&költségeihez való kötelező hozzájárulását, illetőleg e czímen valamely adózás behozatalát nem contemplálja. A bizottság e részben teljesen osztja a törvényjavaslat által elfoglalt álláspontot; mert eltekintve attól, hogy ily adózás behozatala tul ajdonkép csak akkor volna indokolható, ha a helyi érdekű vasutakat bizonyos tervszerűséggel maga az állam építené ki, a minek lehetősége már a financziális viszonyokat tekintve is ki van zárva, az érdekeltségi arány helyes megállapítása majdnem legyözhetlen nehézségekbe ütköznék, a mennyiben pedig annak megállapítása visszásságokat vonna maga után, ez igen könnyen oda vezethetne, hogy a helyi érdekű vasutak eszméje discreditáltatnék s előbb-utóbb egy nagy visszaesést idézne elő; de különben is ilyen messzeható intézkedés esetleg igazolható ott, a hol az illető érdekeltség e részben nagymérvű indolentiát tanusit; de semmi szükség sincs ily intézkedésre oly országokban, mint aminő Magyarország, a hol a társadalom öntevékenysége e részben kedvező képet mutats ahol épen ennek folytán kevesebb áldozattal sikerült egy nagyterjedelmű helyi érdekű vasut-hálózatot létesíteni, mint egyebütt. A helyi érdekű vasutaknak az ezen törvényjavaslat által biztosított könnyítések és kedvezmények leginkább a következőkben pontosulnak össze: Megállapíttatik, hogy az építési, felszerelési és üzleti szabályok ezentúl rendeletileg fognak meghatároztatni s e szerint minden ilyen létesítendő vasút már előre tájékozva lehet az iránt, hogy e részben mihez tartsa magát. A posta-szállitás kötelezettsége megállapíttatik ugyan, de viszont a helyi érdekű vasutak az engedély egész tartamára terjedő ezen kötelezettségük fejében az elért megtakarítás kétszereséig, illetőleg tőkésítve az építési tőke 10°/»-áig terjedhető 50 évi átalánynyal segélyeztethetnek. A helyi érdekű vasutak a jövedék és rendőri felügyelettel járó fizetések alól, nemkülönben a vizrendező társulatok költségeihez való hozzájárulás alól is felmentetnek. A bélyeg- és illeték-mentesség kiterjesztetik és méltányosan határoztatik meg azon időpont, a meddig az terjed. A magyar államvasutaknak már eddig is fennállott kötelezettsége az üzletkezelés átvétele iránt, az állambiztositást élvező magánvasutakra is kiterjesztetik. Megadatik a lehetőség, hogy a helyi érdekű vasutak mozdonyaikat és felépítményeiket a magyar államvasutak gépgyárából és a diósgyőri vas- és aczélgyárból esetleg több évi törlesztésre szerezhessék be, mely körülmény fontosságát eléggé igazolja az, hogy az összes felépítmények az építési tőke 30—40 %-át szokták képviselni. Előre jeleztetik, hogy az állami költségvetésbe évenkint 300,000 frt maximális összeg lesz a helyi érdekű vasutak segélyezésére felveendő, a melyből egy egy helyi érdekű vasút tényleges építési tőkéjének 10Vo-áig lesz segélyezhető; a törvényhatóságok és községek hozzájárulásai