Képviselőházi irományok, 1887. III. kötet • 77-127. sz.

Irományszámok - 1887-110. A pénzügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekdésügyi minister úr által beadott s "a helyi érdekű vasutakról szóló 1880:XXXI. t.-cz. némely határozmányainak módositásáról és kiegészitéséről" czímű törvényjavaslat tárgyában

110. szám. 251 illetőleg pedig az 1880: XXXI. törvényczikk 9. és 10. §-aiban megszabott korlátok, névszerint: a segélyezés időtartamát illetőleg hatályon kívül helyeztetnek s e részben egyszerűen az 1883: XV. törvény czikk és az 1886 : XXII. törvény czikkre történik utalás. Megállapíttatik, hogy a vasutak czéljaira igénybe veendő utak és töltések használatának feltételeit, a mennyiben erre vonatkozólag az egyezség nem sikerülne, a közmunka- és közlekedésügyi minister határozza meg. — A társulat megalakulhatására szükséges 30°/* törzsrészvénytőke kimutatásánál ezentúl az állami hozzájárulás is számítandó lesz és a czímletek kibocsátása tekintetében nem képezend akadályt, ha ezen 30%-ra a befizetések az állam, a törvényhatóságok és községek által az épités előhaladása arányában történnek. Nemkülönben megállapíttatik, hogy az építési engedély a közmunka- és közlekedésügyi minister által akkor is megadható legyen, ha a törzsrészvények 30%>-a befizetve nem volna és a kormány magának meggyőződést szerzett az iránt, hogy az épités fennakadás nélkül folytatható lesz. A bizottság ezen könnyítéseket és kedvezményeket beható tárgyalás alá vévén, azt találta, hogy azok alkalmasak arra, hogy a helyi érdekű vasutak tekintetében megindult mozgalmat — a mennyiben ugyanarra az általános közgazdasági, illetőleg pénzügyi viszonyok hátrányosan be nem folynak — nemcsak az eddigi mérvben fentartsa, hanem azt magasabb fokra is emelje és e szerint csak azon kérdés megvitatása marad hátra, hogy vájjon ezen könnyítések és kedvezmények megmaradnak-e azon keretben, a melyet e részben az állam jelenlegi pénzügyi helyzete előszab. Az állami hozzájárulás ezen törvényjavaslat szerint részben közvetlen, részben pedig közvetett. — Közvetlen azon hozzájárulás, mely segélyezés czíménévi 300,000 frttal van akkép kombinatióba véve, hogy ezen 300,000 frtig terjedő segély megszavazása minden évben a törvényhozásnak legyen fentartva. Ez összeg, azon nagy közgazdasági és forgalmi előnyöket tekintve, melyeket a helyi érdekű vasutak nagy mérvben való létesülése előidéz, túlmagasnak annál kevésbé tekinthető, mert a posta-szállítás czímén való állami hozzájárulás ezen törvényjavaslat folytán az eddiginél csekélyebb lesz. A mi a maximalis 300,000 frt évi segély felosztását illeti, meg kell jegyezni, hogy a minister úr a törvényjavaslatban önmagának szabott korlátot, midőn megállapítani javasolja, hogy egy-egy vasút a tényleges építési tőke 10°/

0-ánál nagyobb összeggel segélyezhető ne legyen. Az állami segélyezésnek közvetett eszközét — eltekintve az üzlet átvételétől, melyről már fentebb szólottunk — leginkább a posta-szállitás czímén kiszolgáltatandó díjak, illetőleg átalányok és az államvasutak gépgyára és a diósgyőri vas- és aczélgyár által nyújtani tervezett hitelezés képezi. A mi a postát illeti, már jeleztetett, hogy annak hozzájárulása az eddigi mértékhez képest csökkenni fog az által, hogy itt megint a kormány önmagának szabott korlátot. Kimondja ugyanis a törvényjavaslat, hogy az 50 évre megállapítandó átalány nagyobb nem lehet, mint a kétszeres megtakarítás s hogy az öV^/o-kal tőkésített átalány az építési tőke 107<ránál magasabb összegre nem rúghat, kimondatván az is, hogy az elérhető megtakarítást meghaladó többlet fejében törzsrészvények lesznek a kormánynak kiadandók. A mi pedig az állami gyárak által esetleg nyújtandó hitelezést illeti, ez, ha a forgó tőke nem emeltetik, az államra terhet egyáltalán nem ró, a gyáraknak pedig szintén érdekében fekszik; mert e nélkül más évekre hitelező, és névszerint külföldi gyárakkal a versenyképességet fentartani nem volnának képesek. Az előadottak szerint azt találta a bizottság, hogy a törvényjavaslat megállapításánál a minister úr az állam pénzügyi helyzetére ép ugy, mint a parlamentáris ellenőrzés elveire tekintettel volt s azokat érvényesíteni igyekezett és pedig a nélkül, hogy a helyi érdekű vasutak szolid létesítésének alapjait koczkáztatná. Ezek után van szerencsénk jelenteni, hogy a pénzügyi bizottság a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául egyhangúlag elfogadta. A mi már a törvényjavaslat részleteit illeti, az 1. §-ban az 1880: XXXI. törvény. czikk 1. §-a, tudniillik a helyi érdekű vasutak fogalmának meghatározása szabatosabb meg32*