Képviselőházi irományok, 1887. III. kötet • 77-127. sz.
Irományszámok - 1887-110. A pénzügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekdésügyi minister úr által beadott s "a helyi érdekű vasutakról szóló 1880:XXXI. t.-cz. némely határozmányainak módositásáról és kiegészitéséről" czímű törvényjavaslat tárgyában
110. szám. 249 A községek és magánosok hozzájárulása pedig 8.674,605 frtot, vagyis 13'9%-ot képvisel ; e szerint a törvényhatóságok*, községek és magánosok együtt a helyi érdekű vasutak létesítéséhez 20'67o-kal járultak, ehhez hozzávéve az állam hozzájárulását 16'6%-kal, az állam, a törvényhatóságok, községek és magánosok együttes hozzájárulása 37'27 0 . A mi a helyi érdekű vasutak törzsrészvényeinek fedezetét illeti, meg kell jegyezni, hogy a 62.578,042 frt tényleges építési költségből mindenekelőtt leütendő azon vonalak tényleges költsége (9.193,?86 frt), amelyeknél vagy egyátalán nincsen is névleges tőke vagy pedig ez utóbbi még megállapítva nincs. Ezen összeg levonása után a tényleges építési tőke 53.384,661 frtra redukálódik s az ennek megfelelő névleges tőke 68.011,100 frt, melyből elsőbbségi részvényekre 38.588,300 frt, törzsrészvényekre pedig 29.442,800 frt esik. Ezen 29.442,800 írtból állami hozzájárulással fedeztetett 6.970,000 frt, törvényhatóságival 3.175,124 frt, községi és magánosokéval 7.658,176 frt, vagyis e hárommal együtt 17.803,300 frt; tartalékba helyeztetett továbbá 2.383,600 frt, végül az építési vállalkozó által átvétetett 9.232,300 frt. Az engedélyezett árfolyam 70 és 92 közt váltakozott, átlag pedig 78'4%>-ot tett. Azon áldozatok közül, a melyeket az állam a helyi érdekű vasutak létesítése érdekében hozott, különösen kettőt kell kiemelni. Az egyik a postai hozzájárulás, mely mindenesetre nagyobb mérveket öltött, a mint az a törvény megalkotása alkalmával kontemplálva lett; nem zárkózhatunk el azonban azon körülmény élői, hogy az ide vonatkozó törvényszakasz tágabb alkalmazása nélkül a helyi érdekű vasutak oly nagy mérvben, a mint az történt, létesíthetők egyátalán nem lettek volna. A másik, a mit ki kívánunk emelni, az azon körülmény, miszerint a helyi érdekű vasutak nagy részét a magyar államvasutak önköltséggel leendő üzleti kezelésbe átvette, ezt követelni az illető vasutaknak az 1880! XXXI. t.-cz. értelmében feltétlenül jogukban állott; az illető helyi érdekű vasutaknak ez nagy kedvezményt jelent; a mely azonban, eltekintve az azok által előidézett közgazdasági emelkedéstől, azon forgalmi többletben, melyet e helyi érdekű vasutak az államvasutakra terelnek, megfelelő ellenértékét találja. Az előadottakból is látszik, miszerint sokoldalú tapasztalat állott a kormány rendelkezésére, midőn a közmunka- és közlekedésügyi minister úr egy a képviselőház pénzügyi bizottságában tett ígéretének megfelelve, az 1880: XXXI. t.-cz. módosítását és kiegészítését czélba vette az ezen jelentésünk tárgyát képező javaslattal. A javaslat megbirálását főleg két szempontból kell és lehet eszközölni. Az egyik szempont az, hogy megfelelő tekintettel van-e ezen törvényjavaslat az állam által évek óta következetesen szem előtt tartott vasúti politikára és annak követelményeire, hogy biztosit-e a helyi érdekű vasutakkal szemben is az államnak annyi befolyást, a mennyire annak feltétlen szüksége van, nehogy az ez irányban már is elért eredmények paralysálhatók legyenek. A másik szempont az, hogy vájjon azon könnyítések és kedvezmények, melyek a helyi érdekű vasutak részére biztosittatnak, elegendők-e arra, hogy az érdekeltek öntevékenységét ébren tartsák, sőt a vállalkozási szellemet az eddiginél még nagyobb arányokban fejleszszék és ha ezen szempontnak a törvényjavaslat meg is felel, tekintettel van-e az ország financziális helyzetére? A mi az első szempontot illeti, azt találjuk, hogy az ország határszéléig tervezett és valamely gőzhajókkal járt viziuttal közvetlen összekapcsolt vasutak igen helyesen kivétetnek a helyi érdekű vasutak fogalma alól. Biztosíttatik továbbá, hogy nemcsak a vasutak tulajdonjoga, hanem a vasutak üzlete se legyen a kormány engedélye nélkül másra átruházható. Ezen vasutak megváltásának esete szabatosabban iratik körül s nemcsak arra szorittatik, ha a helyi vasút utólag nyer oly csatlakozást, mely annak fővonali, illetőleg összekötő vagy átmeneti jelentőséget ad, hanem azon esetre is fentartatik, ha egy már az engedélyezéskor ilyen jelleggel birt vonalat a törvényhozás fővonalnak nyilvánít; 30 éven túl pedig az állami megváltási jog feltétlen érvényesíthetősége KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. III. KÖTET. 35
