Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41. szám. 79 Melléklet, a 41. smámú irományhoz. Indokolás, „az öröklési jogról" szóló törvényjavaslathoz. Alkotmányunknak és jogintézményeinknek azon nagyfontosságú átalakulása, mely az 1848-ik évi törvényekben nyert kifejezést, hazai magánjogunk gyökere.-; reformját tette szükségessé. Addigi magánjogunk egyéb intézményeinkkel, különösen közjogunkkal szerves kapcsolatban fejlődött s annak kútforrásait egyes — inkább alkalmi jellegi? — irott törvények mellett főleg a szokásjog, továbbá Verbó'czynek a szűkebb Magyarországban csak a szokásjog erejénél fogva érvényessé vált hármaskönyve, a curiai döntvények, egyes királyi rendeletek, s a törvényhatóságoknak szabályrendeletei, Erdélyben ezeken felül az Approbata és Compilata Constitatiók is képezték. Ezen régibb magánjogunk fejlődésére kétségtelen befolyással volt a kánoni jog, melynek befolyását emelte azon állás, melyet az egyház férfiai a törvényhozás és a bírói tiszt gyakorlása körül elfoglaltak; továbbá a római jog, mely a jogi oktatás közvetítése által vált jogéletünk fejlődési tényezőjévé, és a hűbéri jog, melynek alapeszméi főleg az Anjou-házból származott királyok uralkodása alatt kezdettek hozzánk átszivárogni. Magánjogunk, mely a feníérisitett jogrendszereknek befolyása melleit is mindenkor önállóan fejlődött, nemcsak megfelelt az akkori kor igényeinek, de főbb vonásaiban oly jeles alkotást és fejlesztést mutat fel, mely a mai kor elismerését is méltán kiérdemelte. A magyar jognak adományi rendszere és az ősiségi jogviszonyok szabályozása, viszonyítva a feudális középkor analóg alkotásaihoz, oly szerves és jeles alkotásokat murainak fel, melyekre méltán büszkeséggel tekinthetünk vissza s melyek a hazai jogfejlődés terén mindenkor becses jogtörténelmi kincseket fognak képezni. Verbőezynek emiitett hármas-törvénykönyve, hazai magánjogunknak ezen leggazdagabb forrása s további jogfejlődésünknek alapja, azon kor hasonminőségíí alkotásai között méltán foglalja el a legkiválóbb helyet; mert kora jogi miveltségének színvonalán áll, a rendelkezésre álló különböző források öntudatos felhasználását tanúsítja s nem ragaszkodva csupán a létező törvények és szokásjogi megállapítások egyszerű compilátiójához: a hazai jogszabályokat rendszerbe foglalni, hézagait is megfelelően pótolni, elismerést érdemlő buzgalommal és sikerrel törekedett. Daczára a jogtudomány azon nevezetes fejlődésének, a melyen az a múlt század végén és a jelen században átment, hazai magánjogunk fejlődése ezen korszakban semmi nevezetes Mozzanatot felmutatni sem képes, minek oka sajátos viszonyainkban s különösen abban kére-