Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
80 41. ezám. sendő, hogy a magánjogi reformoknak is alapját képező közjogi átalakulásra a viszonyok és körülmények nem voltak kedvezők, és hogy az utóbbi irányú reform-mozgalom évtizedek erős és SZÍVÓS küzdelme daczára sem tudott sikert kivívni mindaddig, mig az 1848-iki világesemények c reform-küzdelmeket eredményre vezetni nem segítették. E korszakban, bár kétségtelen íanujeleivel találkozunk a magyar jogtudomány fejlődésének, s bár hozattak egyes törvények, melyek a hazai magánjog részletes szabályozását tárgyazzák: hazai magánjogunk semmi gyökeres átalakuláson nem ment át, hanem annak jellege megmaradt. Az eiőjoggai biró különböző osztályoknak s e mellett Erdélyben még a különböző nemzetiségeknek és vallásoknak kiváltságos jogai nem engedtek tért a jogegyenlőségnek; a teljes épségben fennálló adomány-rendszer, a családi vér- és jogközösség elvén alapuló ősiség, a jobbágyok birtokjogának korlátozását tartalmazó úrbéri jogviszony c mind megannyi legyú'zhetlen akadályát képezték annak, hogy hazai magánjogunknak a kor kívánalmainak megfelelő alapokon való reformálása csak meg is kiséreltessék. Mindezen akadályokat elhárították az 1848-ik évi törvényhozás nagyszabású alkotásai, a melyek a jogegyenlőségért, a >szabad ember és szabad föld* elveért pár évtizeden át folytatott nemzeti küzdelmet fényes diadalra emelték. Kimondatott a közteherviselés, a kilenczed és papi tized megszüntetésével kapcsolatban, s országos megváltás mellett az úrbéri birtok a volt jobbágyok szabad tulajdonának nyilváníttatott, a nép minden osztályának politikai jogegyenlősége törvénybe igtattatott, s elvileg az ősiségnek teljes és tökéletes eltörlése is kimondatván, az ősiségi jogviszonyt tárgyazó mindennemű perek szünetelés alá helyeztettek. Belátta az 1848-ik évi törvényhozás, hogy ezen nagyfontosságú reformok által hazai magánjogunk alapjai lőnek teljesen aláásva; s ennélfogva a XV-ik törvenyczikkben az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének elvi kimondásával kapcsolatban nem a hazai magánjognak átalakítása iránt intézkedett, hanem azon törvényes utasítást adta a magyar felelős ministeriümuak, hogy az ősiségnek teljes és tökéletes eltörlése alapján új polgári törvénykönyvet dolgozzon ki és azt a legközelebbi országgyűlésre terjeszsze elő. A közbejött sajnos események nem engedték, hogy az 1848-iki országgyűlés ezen rendelkezését, melylyel nagyszabású reformjainak összekötő kapcsát volt elkészítendő, a nemzet maga hajtsa végre. Á nemzeti rendelkezés foganatba vételét az absolut uralom vette kezeibe, mely az ősiség eltörlésének keresztülvitelét, az úrbéri viszonyok megszüntetésének részletes szabályozását és ezzel kapcsolatban a földteheraientesitést a hatalomszó tekintélyére támaszkodó pátensekkel oldotta meg s az idegen törvények egyszerű receptiójától folyton óvakodó nemzet által alkotni kívánt magyar polgári törvénykönyv helyett az osztrák polgári törvénykönyvet léptette életbe; mely habár elkészítésének idején kétségtelenül igen jeles codificationális alkotás volt, s mint ilyen, jó részben még ma is figyelmet érdemel: mégis, daczára annak, hogy alapelvei jó részben megfelelnek az 1848-ik évi törvényhozás reformalkotásainak, az idegen törvények egyszerű receptiója ellen úgy is ellenszenvvel viseltető nemzetünk rokonszenvét annál kevésbbé volt képes megnyerni, mert gyűlöletes volt azon absolut hatalom, mely azt hatályba léptette. Az absolut uralom megszűnte után a magyar jogászok jeleseiből egybeállított országbírói értekezlet vette tárgyalás alá a magyar jog visszaállításának kérdését. Á közvélemény, az absolut rendszer teljes visszahatásának súlya alatt, a hazai törvényeknek minden vonalon való teljes visszaállítását, s a hatalomszóval életbeléptetett absolut törvényeknek és rendeleteknek teljes hatályon kívül helyezését követelte. Az országbirői értekezlet, habár tagjai túlnyomó számban a magyar törvények visszaállításának álláspontját fogadták el, a hazai magánjognak teljes és változatlan visszaállítását javaslatba hozni nem merte, nem, daczára annak, hogy az értekezlet a maga egészében a jelzett közvélemény nvoraásától teljesen mentnek alig volt tekinthető.
