Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41. szám. 223 helyettesíthető dolognak vagy készpénznek ugyanazon összege vagy mennyisége, avagy különböző összeg és mennyiség, vagy végre ugyanazon egyedileg meghatározott tárgy ismételve hagyományoztatik: fel lehet tenni, hogy a végrendelkező felesleges ismétlésbe bocsátkozott, illetőleg a nagyobb összegbe a kisebb Összeget befoglalni kívánta; mert különben mi sem állott volna útjában annak, hogy az ugyanazon végrendeletbe foglalt különböző összegeket egybefoglalja, illetve a későbbi végrendeletben nyíltan kifejezze, hogy a külön összegeket külön hagyományoknak kívánja tekinteni. Ennélfogva a törvényjavaslat az osztr. ptkv. (660. §.), a szász pktv. (2405.) és a hesseni javaslat (152. ez.) ellenkező rendelkezéseitől eltérve, s a Mommsen-féle tervezet 355. §-át azon eltéréssel, hogy nem az utóbbi, hanem a nagyobb összeg érvényes — követve azt rendeli, hogy ilyen esetekben a hagyomány tárgy csak egyszer s illetve csak a nagyobb Összeg vagy mennyiség követelhető ; — természetes azonban, hogy ha az ugyanazon vagy egymás mellett megálló végrendeletekben ugyanazon vagy különböző összegű hagyományok ugyanazon személy javára, de különböző terheltek által kielégitendőnek rendeltettek; ezt nem ugyanazon hagyomány ismétlésének, hanem külön-külön hagyománynak kell tekinteni; ugy hogy a hagyományos a hagyományok mindenikét követelheti. Ha pedig valamely egyedileg meghatározott tárgy egyik hagyományosnak rész megjelölése nélkül, a másiknak pedig meghatározott részben hagyományoztatott, miután az egyedileg meghatározott tárgyat csak egyszer lehet kiszolgáltatni, az igazságnak leginkább megfelelőnek mutatkozik az, hogy előbbi csak azt követelhesse, a mi az utóbbi meghatározott részének levonása után fenmarad. — További casuisticus magyarázati szabályoknak a törvénybe való felvétele czélszerünek alig mutatkoznék. III. A hagyományok egyes fajai. A) Egyedileg meghatározott dolgok vagy egyedileg meghatározott dolgokra vonatkozó jogok hagyományozása. 292., 293. §. A hagyományok egyes fajaira vonatkozó különös szabályozások sorát a 292—300. §-ok a határozott dolgok vagy határozott dolgokra vonatkozó jogok hagyományozását tárgyazó rendelkezések felvételével nyitja meg. A 292. §. azon rendelkezése, mely szerint egyedileg meghatározott dolog hagyományozása esetében a hagyományozás a dolog növedékére, tartozékaira, gyümölcseire és a vele járó mellékjogokra is kiterjed, az általános jogelveknek képezi helyes alkalmazását. Az, hogy a dolog tartozékának és növedékének mi tekintendő, az általános jogszabályok szerint ítélendő meg. Azon kérdés szabályozásánál, hogy a hagyományozott dolgot terhelő dologi jogok mennyiben terhelik a hagyományost, a törvényjavaslat 293. §-a azon különbséget állítja fel, hogy a szolgalmak és a törvény által megállapított dologi terhek a hagyománynyal együtt átszállanak és ennélfogva a hagyományost terhelik; elleuben a hagyományozott dolgot zálog_ jogilag terhelő követelések a hagyományosra mint személyes adósra át nem szállanak és ha a hagyományos a hagyománytárgyat zálogjogilag terhelő követelést kifizeti: ennek érvényesítése végett a hitelező jogaiba lép. A dologi jogok átszállására vonatkozó ezen megkülönböztetés felállításánál a törvényjavaslat abból indult ki, hogy a szolgalmak és a törvény által megállapított dologi terhek a dolognak állandó és önálló terheit képezik, ha tehát a végrendelkező valamely már ily módon terhelt dolgot hagyományoz: azon szándékának látszik kifejezést adni, hogy a hagyománytárgy igy megterhelve illesse a hagyományost és ha a hagyományrendeléskor ilyen tehertől ment hagyomány tárgyat a végrendelkező később terhel meg szolgalommal, ebbeli cselekvényéből épen