Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

222 41. szám. hogy az örökhagyónak helyettesitett hagyományos és utóhagyományos rendeléséhez való joga a törvény által el ne ismertessék. Ezt teszi a törvényjavaslat 286. §-a, mely helyettesitett hagyományos és utóhagyományos nevezése esetére a helyettesitett örökös- és az utóörökös-nevezésre vonatkozó szabályokat megfelelő értelemben rendeli alkalmazandóknak. II. A hagyományok tárgya. 287—291. §§. Az örökösnek az örökhagyó jogaiban és kötelezettségeiben való egyetemleges jogutódlásával szemben áll a hagyomány által való részesítés; mely által az örökhagyó a hagyományost halála esetére közvetlenül vagy közvetve vagyoni előnyben részesiti és pedig vagy akként, hogy meghatározza, hogy a hagyomány kielégítése az általa részesítettek közül kit terhel, vagy akként, hogy e részben nem intézkedik; amely esetben a 279-ik §. szerint a hagyomány kielégítésének kötelezettsége az örökösöket terheli. Hagyomány tárgyául szolgálhat természetesen mindaz, a mi a hagyatéki vagyon kiegészítő részét képezi, u. m. egyes dolgok, dologösszeségek, jogok, bizonyos fajbeli dolgok összege ; de ezenfelül hagyomány tárgyát képezheti a terheltnek mindazon szolgáltatása is, mely közötte és a hagyományos között érvényes kötelmi jogviszonyt állapithat meg. Az örökhagyó ugyanis a hagyományrendelésnél a hagyatékában lévő vagyontárgyakra szorítva nincsen, hanem azt, a kit hagyatékában akár mint örököst, akár mint hagyományost részesített, a részesítés értéke erejéig oly hagyományoknak, összegeknek, fajdolgoknak stb. kiszolgáltatásával is terhelheti, a melyek a hagyatékban természetben meg nincsenek. — Ezen esetekben is természetesen a hagyománynyal terhelt részesített az ilynemű hagyományokat teljesíteni csak akkor köteles, ha azt, a miben őt az örökhagyó részesítette, elfogadja. A hagyományrendelés rendszerint a részesített és a terhelt között kötelmi jogviszonyt hoz létre. Ereszben azonban már itt kiemelendönek mutatkozik a törvényjavaslat 411. és 412. §-ainak azon kivételes rendelkezése, mely szerint az osztrák ptkv. C684-ik %.), a zürichi ptkv. (2088. §.) a hesseni javaslat (297. czikk) és a Mommsen-féle tervezet (383. §.) rendelkezésétől eltérőleg, s a porosz Landrecht (I. r. 12. ez. 288. §.), szász polg. tk. (2451. §.) a code civil (1014. §.) a codice civile (862. §.) nyomdokait követve, azon esetre, ha a hagyomány tárgyát oly ingatlan vagy egyedileg meghatározott oly ingó dolog képezi, mely az örökhagyó tulajdonát képezte, ellenkező rendelkezés hiányában a hagyomány tárgyának tulajdonjoga az örökség megnyíltával az örökhagyóról közvetlenül száll át a hagyományosra, s a hagyatéki bíróság által kiadandó hagyományi igazolvány alapján az ingatlant vagy dologi jog az örökhagyó nevéről a hagyományos nevére közvetlenül iratik át. A forgalmon kívüli dolog jogviszony tárgyát sem képezhetvén, hagyomány tárgyául sem szolgálhat; minélfogva az ily tárgyú hagyományrendelés érvénytelen, a mint ez a 287-ik §. második bekezdésében kifejezetten kimondva van. A 288—291. §-ok a hagyomány tárgyára vonatkozó részletes intézkedéseket tartalmaznak; Ha a hagyomány tárgyának megjelölése határozatlan annyiban, hogy meg nem állapitható, miszerint több tárgy közül melyik lőn hagyományozva, egyfelől a rendelkezés hatályban tartása végett, másfelől periig a terheltre való méltányos tekintettel kell utóbbinak adni azon jogot, hogy azon több tárgy közül, a melyekre a hagyományrendelés vonatkozik, ő választhasson; önként értetvén és a 130-ik §. rendelkezéséből következvén, hogy ha a hagyomány tárgyának megjelölése általában határozatlan, a hagyományrendelés hatálylyal nem bír. A 289—291. §-oknak magyarázati jellegű rendelkezései a végrendelkező, valószínű akaratára vezethetők vissza; mert ha ugyanazon vagy egymás mellett megálló több végrendeletben