Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41. szám. 217 sultsággal ruházza fel s ez által hatályos eszközt is ad a kezébe arra nézve, hogy az örökhagyó intézkedéseinek valósággal foganatot szerezhessen. Ennélfogva a törvényjavaslat 270-ik §-a szerint követelheti a végrendeleti végrehajtó az örökösöktől, illetőleg azoktól, a kik az örökhagyó intézkedése szerint valamely hagyományt kiszolgáltatni, vagy valamely meghagyást telj esiteni kötelesek, hogy az e végből szükséges dolog vagy összegek, vagy a kielégítés eszközlése végett neki, vagy közvetlenül a jogosítottaknak szolgáltassanak ki; valamint ha hagyatéki adósságok kifizetésével is megbízatott, követelheti az e végből szükséges összegeknek az ő kezeihez leendő kiszolgáltatását is, illetőleg azt, hogy a hagyatéki adósságok közvetlenül a jogosítottaknak fizettessenek ki. E jogosultság szükségszerű folyománya azután az, hogy a végrendeleti végrehajtó a késedelmes kötelezettek ellen peruton is felléphet. Ha a végrendeleti végrehajtó a vagyonkezeléssel is megbízatott s ennélfogva a hagyaték az ő kezelése alatt áll, az örökösöktől és a hagyományosoktól — a kik a hagyatéki vagyonból ahhoz, a mi őket illeti, még hozzá nem jutottak, nem követelheti, hogy a hagyományok és meghagyások teljesítésére s esetleg a hagyatéki adósságok kifizetésére szükséges összegeket sajátjokból előlegezzék: s ennélfogva a végrendeleti végrehajtó okvetlen feljogosítandó, hogy e végből a hagyatéki vagyonból szükségesnek mutatkozó eladásokat teljesíthesse, illetőleg a hagyatéki vagyont megterhelhesse. Minthogy azonban a végrendeleti végrehajtónak azon jogot adni, hogy e tekintetben egészen bölcs belátása szerint járjon el, az érdeklettek jogainak veszélyeztetése nélkül, tanácsosnak nem mutatkozik: ezen eladási, illetve megterhelési jogosultságot a törvényjavaslat 271. §-a ahhoz köti, hogy ezt a végrendeleti végrehajtó csak az érdeklettek beleegyezésével, ilyen beleegyezés hiányában pedig csak a hagyatéki bíróság engedelmével s a hagyatéki eljárás szabályozása során megállapítandó módon teheti. Hogy a kötelezettek az eladás esélyei által származható károsodástól magokat megóvhassák, a törvényjavaslat 271. §-ának második bekezdése jogot ad nekik arra, miszerint a szükséges Összeg kiszolgáltatásával az eladást megelőzhessék. Ha az örökhagyó a végrendeleti végrehajtót a hagyatéki vagyon kezelésével és a hagyatéki adósságok kifizetésével megbízta is: ez által csak a végrendelet teljesítésének s a hagyatéki terhek tisztázásának biztosítása czéloztatott. Mihelyt tehát az örökösök a hagyományokat és az örökhagyónak meghagyásait teljesitik, s illetőleg ha a végrendeleti végrehajtó a hagyatéki adósságok kifizetésével is megbízatott, mihelyt ezeket is kifizetik, avagy pedig mindezeknek fedezésére szükséges összegeket és dolgokat a végrendeleti végrehajtónak kiszolgáltatják, illetőleg birói letétbe helyezését eszközlik, a 272. §. szerint a hagyatéki vagyon kiadatását követelhetik; nem forogván fenn többé semmi oly körülmény, mely miatt az örökösök önkezelési jogosultsága tőlök továbbra is elvonassék. 273., 274. §§. A végrendeleti végrehajtó, mint idegen ügylet kezelője, számadási kötelezettség alatt áll, s ennélfogva végrehajtói tisztének befejezésekor számot adni tartozik. Az örökhagyónak azon intézkedése, mely által a végrendeleti végrehajtót a számadási kötelezettség alól felmentené, az örökhagyó által előre nem láthatott viszonyalakulások közepette, az örökösökre felette sérelmes lehetne s kijátszásukra zsákmányoltathatnék ki: minélfogva a számadási kötelezettségnek a törvényjavaslat 273-ik §-ában való megállapításával kapcsolatban szükségesnek mutatkozik annak kimondása, hogy a számadási kötelezettség alól az örökhagyó a végrendeleti végrehajtót fel nem mentheti, illetőleg hogy az ilyen előzetes felmentés hatálytalan. Ha a végrendeleti végrehajtó a hagyatéki vagyonkezeléssel is megbízatott, miután ezen esetben a megbízatás hosszabb ideig szokott tartani, más hasontermészetü számadási viszonyban KÉPVH. IROMÁNY. 1887 — 92. II. KÖTET. 28