Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

218 41. szám. lévőkre megállapított szabályok példájára s a számadási ke'rdések könnyebb tisztázhatása végett, az éyenkint való számadási kötelezettség megállapítása czélszerú'nek mutatkozik. A végrendeleti végrehajtó ebbeli tisztének elvállalására bizalomból hivatik s a meg­bízásnak el vagy el nem fogadása tőle függ csupán. Ennélfogva indokoltnak mutatkozik a tör­vényjavaslat 274 ik §-ának azon rendelkezése, hogy a végrendeleti végrehajtó a mindenesetre követelhető kész kiadásának megtérítésén felül jutalomdíjt csak akkor igényelhet, ha az örök­hagyó rendelkezése szerint jutalomdíjazás van megállapítva. Más szempont alá esik az, ha a végrendeleti végrehajtó a hagyatéki vagyon kezelésével is megbízatott: a mely esetben, tekintve a teendők sokaságát és a vagyonkezeléssel járó felelősséget, a végrendeletig végrehajtó különös intézkedés hiányában is igényt tarthat a hagyatéki bíróság által megállapítandó mérsékelt jutal­mazásra. A törvényjavaslat ezen dispositiv intézkedése azonban nem zárja ki, hogy a vagyonkezeléssel is megbizott végrendeleti végrehajtó kinevezésével kapcsolatban, az örökhagyó ugy intézkedjék, hogy utóbbit jutalomdíj a vagyonkezelés daczára se illesse. Ilyen rendelkezés esetében termé­szetesen a végrendeleti végrehajtótól fog függni, ha vájjon a vagyonkezeléssel egybekötött vég­rendeleti végrehajtói tisztet díjazás nélkül elfogadni hajlandó-e; de ha elfogadja, akkor azt díjazási igény nélkül köteles teljesíteni. 275., 276. §§. Ha az örökhagyó több végrendeleti végrehajtót nevezett s nem intézkedett akként, hogy ezek bizonyos sorrendben egymás után következnek, vagy a végrehajtói teendőket felváltva, avagy másként megosztva teljesítsék: feltehető, hogy az volt szándoka, hogy ezek a végrendeletet együtt hajtsák végre. Az együttes végrehajtás lehetővé tétele szempontjából mutatkozik szüksé­gesnek annak megállapítása, hogy véleményeltérés esetében a szótöbbség döntsön. A 275-ik §. második bekezdése az örökhagyó czélzatának felel meg, a ki az által, hogy több végrendeleti végrehajtót nevezett: azon egyetlent, ki a megbízásnak megfelelhet és megfelelni kész, a vég­rendeleti végrehajtói tiszt gyakorlásából kizárni bizonyára nem akarta azért, mivel a többiek időközben elhaltak, vagy a végrendeleti végrehajtói tisztet elfogadni vonakodnak. A végrendeleti végrehajtói társak felelősségének szabályozását tartalmazó 276. §-nak rendelkezése a felelősség általános elvével van összhangzásban. Ha a végrendeleti végrehajtó­társak vagyonkezeléssel vannak megbízva: az együttes vagyonkezelés természetes következ­ménye az, hogy, hacsak az örökhagyó másként nem intézkedett, a végrendeleti végrehaj tó társak egyetemlegesen feleljenek; a mi míg egyfelől a végrendeleti végrehajtók kinevezésébe befolyással nem biró Örökösök érdekeinek megóvása szempontjából szükségesnek mutatkozik, másfelől azért sem szolgáltathat alapos aggályokra alkalmat, mert együttes végrendeleti végrehajtói tiszt elfoga­dására senki sem kötelezhető. Egyébiránt az egyetemleges felelősség megállapítása enyhítve van azon rendelkezés felvételével, hogy a ki valamely határozathoz hozzá nem járult, e határozat következményeiért nem felelős, és hogy ha a végrendeleti végrehajtók a teendőket magok között megosztották, mindenik társ a saját cselekményeért első sorban maga felelős. TIZENEGYEDIK FEJEZET. A hagyományok. I. A hagyományok által kötelezett és jogosított személyek. 277—281. §§. Az örökhagyó azon szándékát, hogy az általa kiszemelt egyéneket halála esetére va­gyonában részesíthesse, az örökös nevezésen felül kiválóan hagyományok rendelése által érheti

Next

/
Thumbnails
Contents