Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

4í. szám. 213 volna; minélfogva ezen határidő után a hatálytalanná vált szóbeli vagy kiváltságos végrendelet által visszavont, de meg nem semmisített korábbi végrendelet előbbeni hatályát visszanyeri. A 253. §. rendelkezése abból folyik, hogy azon korlátok között, a melyeket a törvényjavaslat 356. és következő §-ai az öröklési szerződésekre nézve megállapítanak, az örökhagyó az öröklési viszonyokat épen ugy szabályozhatja öröklési szerződés által, mint végrendelet által. 254-257. §§. A végrendeletek visszavonhatóságára továbbá a visszavonás és megszüntetés módozataira vonatkozó szabályok alkalmazást kell hogy nyerjenek a közös végrendeletekre is, melyek a már kifejtettek szerint az öröklési szerződésektől lényegileg éppen abban különböznek, hogy a közösen végrendelkező házastársak vagy jegyeseknek bármelyike által egyoldalúlag is visszavonhatok ; visszavonhatok a nélkül, hogy az egyik részről eszközlött visszavonás, a másik végrendelkező intézkedéseire rendszerint befolyással lenne. — A közös végrendelet egyoldalú visszavonhatásának a 254. §-ban megállapított azon általános szabálya alól, mely szerint az egyoldalú visszavonási jog a házastársak és jegyesek mindenikét, ugy a másik végrendelkező életében mint annak halála után feltétlenül megilleti, a következő 2S5—257. §-ai eltéréseket állapítanak meg, a melyek lényegben fentartva a közös végrendelkezés egyoldalú visszavonhatásának kiindulási pontját, a fenforgó kivételes esetek által eléggé igazolt, s a közös végrendelkezések mellett lehető visszaéléseknek is korlátot vető kivételes intézkedéseket emelnek érvényre. — A 255-ik §. mindenekelőtt szabályozza azon esetet, ha a közös végrendelkezők a yégrendeletben magok kikötötték, miszerint az egyik végrendelkező végrendeletének visszavonása vagy módosítása, a másik végrendelkező rendelkezésének egészben vagy részben való visszavonását vonja maga után. Ezen esetben a 255-ik §. nem korlátozza ugyan az egyoldalú visszavonási jogot, de hatályba lépteti a visszavonás azon következményét, a melyet á végrendelkezők a közös végrendeletben kikötöttek; a mely intézkedés ellen aggály annál kevésbé foroghat fenn; mivel a végrendelkezés általános szabályainak figyelembe vételével ezen részesítések a másik rendelkező vonatkozó intézkedései meg nem változtatásának feltételéhez kötötteknek tekintendők. A 256. §. különösen szabályozza azon esetet, hogy ha a végrendelkezők egymást kölcsönösen részesítették, és ezek egyike a kölcsönös végrendeleti intézkedést visszavonja vagy módosítja. Ezen esetben, miután fel kell tenni, hogy a közös végrendeletbe foglalt kölcsönös részesítés alapja a viszonosság, a másik végrendelkező intézkedéseinek a kölcsönös részesítést tárgyazó részét hatályvesztettnek tekinteni indokoltnak mutatkozik. Ugyanezen szempont irányadó a 257. §. rendelkezésénél is, mely szerint a 255. és 256. §-ok eseteiben a túlélő házastárs, ha a kölcsönös részesítést elfogadta, kötve van saját rendelkezésének azon részéhez, a mely az elhunyt házastárs rokonainak javára szolgál, vagy a közös végrendeletben egyoldalúlag vissza nem vonhatónak van nyilvánítva. E szakasznak rendelkezése sem áll a végrendelkezés lényegével ellentétben: a mennyiben a túlélő házastárs a visszavonási jogosultságtól nem fosztatik meg, hanem csak választás engedtetik neki, hogy vagy e jogról mondjon le, vagy a másik házastárs végrendeletében neki szánt részesítést ne fogadja el. TIZEDIK FEJEZET. A végrendeletek kihirdetése és végrehajtása. 258—262. §§. Azon rendelkezés, hogy a végrendeletek a hagyatéki bíróságnál kihirdetendők, szükséges azért, mert a végrendeletek az örökösödéssel kapcsolatos viszonyok szabályozásánál olyan döntő alapot képeznek, melytől számos érdekelt feleknek, örökösöknek, hagyományosoknak, az örök'