Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

212 41. szám. tarthatók azon végrendeleti örökös vagy örökösök terhére, a kiket ő hagyományokkal való terheltetéstől mentesen vagy esetleg más hagyományokkal terhelve, nevezett örökösének. Ellenkezőleg, ha az örökhagyó későbbi végrendeletében csak hagyatékának egy részére nézve intézkedik, a mi különösen fenforog akkor, ha a későbbi végrendelet örökös-nevezést épen nem, vagy csak az örökségnek meghatározott hányadára tartalmaz: akkor jogosult a feltevés, hogy az örökhagyó kifejezetten vissza nem vont korábbi végrendeletének a későbbi végrendelettel összeegyeztethető rendelkezéseit fenn kívánta tartani. Ha az örökhagyó későbbi végrendeletében A-t örökösének nevezi a hagyaték felére és e mellett hagyományokat rendel, alig lehet feltételezni, hogy korábbi végrendeletét egészen hatályon kivül helyezni és hagyatékának másik felére nézve a törvényes örökösödési rendet alkalmazni akarta volna. Ennélfogva ezea esetben indokolt korábbi végrendeletét érvényben tartani annyiban, a mennyiben a későbbivel nem ellenkezik, tehát a hagyaték felére nézve a korábbi végrendeleti örökösök örökösödési jogát, valamint a hagyományokat is érvényesnek elismerni, a hagyományokat azonban természetesen csak annyiban, a mennyiben a későbbi végrendeleti hagyományokkal összeegyeztethető; ugy hogy, például, ha ugyanazon határozott hagyománytárgy, például valamely ingatlan az előbbi végrendeletben A-nak, az utóbbi végrendeletben pedig B-nek hagyó tnányoztatik: az egész ingatlant B kapja s az A részére a korábbi végrendeletben rendelt hagyomány megszűntnek tekintendő. A kifejtetteken alapul a 248. és 249-ik §-oknak dispositiv rendelkezése, melynek megállapításánál egyébiránt a porosz Landrecht jelzett intézkedéseihez e részben legközelebb álló Mommsen-féle tervezet 169. §-a vétetett alapul. A 250. §. azon rendelkezése, hogy a korrábbi végrendeletnek későbbi érvénytelen végrendeletben való visszavonása hatálynélküli, abban találja indokolását, hogy az örökhagyó, midőn korábbi végrendeletének visszavonását későbbi végrendelkezésével kapcsolja össze: azon szándékának ad kifejezést, hogy korábbi végrendelete visszavonását azért akarja, hogy azt újabb végrendeletével helyettesítse. — Ezen esetben {tehát, ha az újabb végrendelkezés bármi ok miatt érvénytelen: ezen érvénytelen jogügylet által a korábbi érvényes jogügyletet hatályától megfosztottnak, a végrendeletet visszavontnak tekinteni nem lehet. Másként áll a dolog, ha a későbbi végrendelet, mely a korábbit visszavonja, eredetileg érvényes ugyan, de intézkedései később vesztik hatályukat. Ezen esetben a korábbi végrendelet joghatálylyal történt visszavonásának befejezett ténye, változatlanul kell hogy maradjon. A 251-ik §. a későbbi végrendelet visszavonása esetére, a meg nem semmisített korábbi végrendeletnek hatályba lépését rendeli, kivéve ha a korábbi végrendelet a későbbi végrendeletben kifejezetten visszavontnak nyilvánítva volt, vagy ped'g az örökhagyó a későbbi végrendelet visszavonása alkalmával kifejezetten kijelenti, hogy korábbi végrendeletét fentartani nem kívánja. Ezen rendelkezésnél figyelembe vétetett, hogy a fentebb, a 248. és 249. §-oknál előadottakból kitűnőleg a későbbi végrendelet által az előbbi végrendelet hatályától eo ipso nem fosztatik meg, hanem csak annyiban válik érvénytelenné, a mennyiben a későbbi végrendeletben ez kifejezetten kimondva van, vagy a későbbi végrendelet tartalmából a kifejtettek szerint okszerűen következtethető. Ha tehát a későbbi végrendelet visszavonatik • a korábbi végrendelet pedig csonkitatlan állapotban meghagyatik, a mennyiben a 251. §. tartalmazta kivételek esetei fenn nem forognak — méltán lehet következtetni, hogy az örökhagyó a későbbi végrendeletében kifejezetten vissza nem vont korábbi végrendeletet érvényesnek kívánta tekinteni. A 252-ik §. a most kifejtettek kapcsában abban találja magyarázatát, hogy a 148., illetőleg 159. §-ok szerint a szóbeli végrendeletek és a kiváltságos végrendeletek a megállapított határidő eltelte után hatályukat vesztik, s ugy tekintendők, mintha érvényesen létre sem jöttek