Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 205 235—237. §§. Az utóörökös rendelésének korlátozását tárgyazó 235. és 236. §-ok indokolására főleg azon tekintetek szolgálnak, a melyek fentebb az utóörökös-nevezési jogosultság méltatásánál kifejtve lőnek. A törvényjavaslat azon törvénykönyvek és törvényhozási művek között, a melyek részben csak egy fokban, részben pedig több fokban ismerik el hatályosnak az utóörökösnevezést, a középutat fogadja el. A. törvényjavaslat 235. §-a szerint ugyanis, habár az örökhagyó sorrendben több utóörököst nevezhet, a kiket az örökség egymásután illessen és pedig ugy, hogy utóörökösökül még nem létező személyek is nevezhetők; mihelyt a sorrendben nevezett utóörökösök közül egy, az örökséget mint utóörökös megszerzi: a további utóörökös-nevezés rendszerint hatályát veszti; ugy hogy azon jognak, hogy az örökhagyó sorrendben több utóörököst nevezhet, csak azon — bár magában véve is nagyfontosságú hatálya van, hogy ha az elsőbb sorban nevezett utóörökösök előbb halnak meg, semmint az utóörökösödés esete beáll; az utóörökösi jog élvezetébe a sorban következő további utóörökös lép be. E részben még kiemelendőnek mutatkozik az is, hogyha az utóörökösök közül az első nem mint utóörökös, 'hanem a 234^ §. szerint mint közvetlen örökös kapja meg az örökséget, illetőleg az örökrészt: ez által a további utóörökösnevezés még nem válik hatálytalanná, hanem egy fokban érvényben marad épen ugy, mintha azon korábbi utóörökös, a ki az örökség élvezetébe közvetlenül lépett, nem utóörökösnek, hanem közvetlen örökösnek lett volna rendelve. A 235. §-nak ezen általános szabálya alul azonban a következő 236. §. egy nagyfontosságú kiterjesztő kivételt állapit meg, midőn rendeli, hogy ha az örökhagyó csupán saját leszármazói, továbbá felmenő ágbeli rokonai, házastársa és testvérei köréből nevezett utóörökösöket és ezen utó örököseinek gyermekeit, illetőleg az elhalt gyermek további leszármazóit, valamint magokat az örökösöket rendelte utóörökösökül: ezeknek körében az utóörökösnevezés a sorrendre és a fokozat számára való tekintet nélkül korlátlanul érvényes. A 236. §. ezen kivételes rendelkezése — mely jogot ad az örökhagyónak, hogy ha például hat gyermeke van, ezeket sorban egymásután, valamint a gyermekek után közvetlen törvényes örökösödésre hivatott további leszármazókat is utóörökösöknek nevezhesse, és ez által biztosithassa, hogy ha gyermekeinek egy része leszármazók nélkül hal is meg, vagyona unokáira átszalljon, indokoltnak mutatkozik azért, mert módot ad arra, hogy az egyes concret esetekben nagyon is jogosultnak tekinthető családfentartást az örökhagyó a második nemzedékig a gyermekei körébe beálló elhalálozási esélyektől függetlenül érvényre emelhesse, hogy biztosítékot szerezhessen az iránt, miszerint a családi vagyon a családban egy nemzedéken át fentartva, még a második nemzedékre is csorbitlanul átszalljon, — és hogy az örökhagyó nemcsak gyermekeinek, hanem unokáinak, illetőleg ha maga gyermektelen és örökösét közeli rokonai köréből szemeli ki, necsak ezen örökösének, hanem örököse gyermekeinek sorsát is lehetőleg biztor sithassa. Azon megkülönböztetés, a melyet a törvényjavaslat a 235. és 236. §-aiban felállít, jogosultabbnak mutatkozik, mint az osztrák ptk. 612-ik §-ában foglalt megkülönböztetés, mely nem az utóörökösök családi kapcsolatát, hanem a hagyatéki vagyon minőségét veszi kiindulási pontul s ingóságoknál két fokban, ingatlanoknál pedig egy fokban hatálylyal bíró hitbizományi helyettesítést enged. Az utóörökösödés elvi alapjának inkább felel meg a törvényjavaslat megkülönböztetése, mely szerint ha az örökhagyó a vele szoros családi kapcsolatban nem állók sorából nevez örököst és utóörökösöket: az utóörökös-nevezés csak egy fokban legyen érvényes; mig ellenkezően; ha
