Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

206 41. szám. » az utóörökösül nevezettek az örökhagyó közeli családtagjainak sorából vétetnek : az utóörökösnevezés hatálya a második nemzedékig terjedőleg több fokban ismertessék el. A 237-ik §-nak dispositiv szabálya megoldja azon vitás kérdést, hogy az örökhagyóáltál rendelt, de a felmerült akadályok következtében, például a kir. jóváhagyás meg nem nyerése folytán hatályra nem emelkedett hitbizomány-rendelés esetében a rendelkezés mint örökösnevezés és utóörökös-nevezés hatálylyal bírónak tekintessék-e vagy pedig nem. A kérdés azért lön ideiglenesen megoldva, mert ez által mód nyujt&tik arra, hogy az örökhagyónak különbéi* nem érvényesülendett akarata legalább részleg és megközelitö'leg foganatba menjen. NYOLCZADIK FEJEZET. A közös yégrendeletek. 238—241. §§. A végrendelkezés a rendelkezőnek merően egyéni akaratnyilvánítása. Önként egyoldalulag határozza meg a végrendelkező, hogy halála esetére kik és minő részben legyenek örökösei, sáltalában mi sorsa legyen vagyonának. A rendelkezés ezen tartalmának kétségtelenül azon alak felel meg leginkább, hogy mindenki csakis pusztán a saját rendelkezését tartalmazó elkülönített végrendeletet alkothasson és hogy két vagy több egyén együttesen ne végrendelkezhessek;; a mint hogy látszik, miszerint több törvényhozás ezen elvi állásponthoz következetesen ragaszkodik, a mennyiben például a franczia code civil 968. §-a világosan rendeli, hogy két vagy több személy sem egy harmadiknak előnyére, sem kölcsönös rendelkezés czíme alatt egy ésugyanazon okiratban végrendeletet nem tehet. Ugyanily tartalmú rendelkezést foglal magában a vallaisi code civil 579. §-a, a neufchateli code civil 708. §-a, az olasz codice civile 761. §-a és a hesseni javaslat 83-ik czikke. A szász ptkv. álláspontja egészen ellenkező: a mennyibea ezen törvénykönyv, a mely különben a 2542-ik §-ban öröklési szerződések kötésére is egész, általánosságban jogot ad, a 2196-ik §-ban általában megengedi, hogy két vagy több személy közös végrendeletet tehessen, s csupán alakilag szabja meg azon korlátot, hogy a közös végrendelet az előszabott alakszerűségek megtartása mellett birói vagy Írásbeli végrendelet alakjában alkotandó. A két véglet között közép álláspontot foglal el a porosz Landrecht (II. r. I. ez. 482. §.), az osztrák ptkv. (583. és 1248. §.), valamint a Mommsen-féle tervezet (156. §.), melyek szerint ugyanis közös, illetőleg kölcsönös végrendeletet csak a házastársak s illetőleg a házastársakon kívül a jegyesek is (osztr. p. t. függelék 73-ik sz. 817. június 25. udv. rendelet) köthetnek^ Megjegyzendő, hogy ezen törvényhozási művek közül az osztrák ptkv. és a Mommsen-féle tervezet az öröklési szerződések kötését is csak a házastársakra és a jegyesekre korlátozza; míg a porosz Landrecht az öröklési Szerződések kötését általában megengedi. Habár nem szenved kétséget, hogy merev elméleti szempontból a közös és kölcsönös végrendeletek alkotásának megengedése ellen fontos okok hozhatók fel, nevezetesen, hogy a közös végrendelkezésekből kételyek merülhetnek fel, s hogy a közös végrendeletnek egyoldalú s a másik végrendelkező tudta nélkül eszközölt visszavonhatása s másnemű intézkedéssel való helyettesitése ferde következményeket szül stb.; mindazonáltal a törvényjavaslat azon korlátok között, a melyek között a majdan előterjesztendő indokokból az örökösödési szerződéseket érvényesnek elismeri, t. i. a házastársak és a házasság jövendő létrejövetelének feltétele alatt a jegyesek között a közös végrendeletek alkotását megengedi. ' Teszi ezt azért, mert a gyakorlati élet meg nem czáfolbató tapasztalati adatai mutatják, hogy mig a házastársakon kivtil mások között közös és kölcsönös végrendeletek alkotásának