Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
204 41. szám. a kire valamely örökrész növedék-jog utján száll, e részt külön elfogadás nélkül szerzi meg, és erről külön lemondani nincs jogosítva: mindamellett a törvenyjavaslat 230. §-a ugy oldja meg a kérdést: hogy az utóörökösödés a növedékként átszállott örökösödési részre ki nem terjed. Teszi ezt azért, mert midőn az örökhagyó végrendelkezik, azon szempontból indul ki, hogy végrendeleti intézkedésének minden pontja teljesedésbe fog menni; arra, hogy egyik vagy másik végrendeleti örökös örökösödési része meg fog ürülni s növedék utján az örököstársakra, tehát azon örököstársra is átszállhat, a kit az örökhagyó utóörökösödéssel terhelt, nem gondol; és igy nyilvánvaló, hogy az örökhagyó az utóörököst csak az illető örökös eredeti örökrészében, és nem egyszersmind azon részben kívánta részesíteni, a mely reá az örököstárs elesése folytán száll; mert ha az örökhagyó az utóbbit akarta volna: az utóbb említett esetre is kiterjesztette volna az utóörökös-rendelést. — Ennélfogva a végrendelkező feltételezhető szándékának inkább az felel meg, hogy az utóörökösödés a növedéki hányadra ki ne terjedjen, a mint ezt a törvényjavaslat eltérőleg a szász ptkv. 2511-ik §-ától s követve a Mommsen-féle tervezet 453-ik §-át, szabályozza. Azon időponttól kezdve, a midőn az örökös az örökséget, illetőleg az örökrészt az utóörökösnek kiadja, természetesen ez lép az örökösnek minden jogaiba, de egyszersmind átszáll reá az örökösnek az örökösödési jogviszonyból kifolyó minden kötelezettsége. Az eredeti örökös, a ki az örökséget kiadta, illetőleg az eredeti örökös örökösei az örökség kiadása után, szemben az utóörökössel mindazon jogokat érvényesíthetik, a melyeket érvényesíthettek volna azon esetre, ha az örökség közvetlenül szállott volna át az utóörökösre s a hagyományokért és a hagyatéki adósságokért a kiadatás utáu többé rendszerint nem felelősek. A törvényjavaslat 232—233. §-ainak ezen, a jogviszonyból szükségkép folyó intézkedésein felül az utóbb említett §. utolsó bekezdése azon kivételes intézkedést állapítja meg: hogy a kiadott örökségből vagy örökrészből ki nem elégíthető hagyatéki hitelezők és hagyományosok követeléseiért az örökös az örökségből húzott haszon értékének erejéig subsidiarie felelős marad; a mi indokolva van az által, mert a hagyatéki hitelezők követeléseinek fedezetéül az egész hagyaték tartozékaival együtt szolgál és mivel a hagyományosok, a mennyiben az örökhagyó a hagyomány viselésére nézve eltérően nem rendelkezett, teljes kielégittetésökre az egész hagyatékot igénybe venni vannak jogosítva. A 234. §. szabályozza azon esetet, hogy mi történjék az utóörökösödéssel terhelt azou örökösödési részszel, a melyet az eredeti örökös, illetőleg ha ez az öröklési jog megnyílta után mielőtt még az elfogadás iránt nyilatkozott volna — elhal, ennek örökösei elfogadni nem akarnak. Ezen esetre az osztrák polgári törvénykönyv 608-ik §-a azon szabálylyal oldja meg a kérdést, hogy a hitbizományi helyettesítés hallgatagon a közönséges helyettesítést is magában foglalja. Ezen szabályozás által azon czél elérése szándékoltatik, hogy az örökhagyó rendelkezéseinek az utóörökös javára szolgáló része meg ne hiusittassék az által, hogy a közvetlenül nevezett örökös, illetve ennek örökösei az örökséget el nem fogadják, Vagy el nem fogadhatják. Ezen mindenesetre méltánylatot igénylő indokra vezetendő vissza a törvényjavaslat 234-ik §-ának lényegben az osztrák ptkv. 608-ik §-ával megegyező rendelkezése. A 234. §. második bekezdése, kapcsolatban az első bekezdéssel, szükséges azért, mert habár a közvetlen örökös, illetőleg ennek örökösei az örökséget el nem fogadhatják vagy el nem fogadják is: azon utóörököst, a kinek öröklési joga felfüggesztő feltételhez van kötve, e feltétel beálltáig az öröklési jogba közvetlenül belépőnek tekinteni nem lehet. Ezen esetben tehát a felfüggesztő feltétel beálltáig, az utóörökösödéssel terhelt örökséget, illetőleg örökösödési részt, a törvényes örökösök kapják (167. §.).
