Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 203 feltevésére, hogy az örökhagyó az utóörököst az örökössel szemben előnyben részesíteni és a hagyományokát csupán az örökös terhére rendelni akarta volna. A 226. és 22T. §-ok megállapítják azon korlátókat, a melyek, között az utóörökösödéssel terhelt örökös az örökösi jogokat gyakorolhatja. Áz utóörökösödés hatályának biztosítása követeli, hogy az örökös az utóörökösödéssel terhelt ingatlan állagával ne rendelkezhessék, hogy az állagot az utóörökös javára lehetőleg sértetlenül megtartani legyen köteles. Innét folyik, hogy az utóörökösödéssel terhelt örökösre, habár az örökség elfogadása által az örökös jogaiba és kötelezettségeibe lép is, az utóörökössel szemben rendszerint a haszonélvező jogaira és kötelezettségeire előirt szabályok megfelelően alkalmazandók, és hogy az örökös az utóörökösnek az örökség vagy Örökrész kiadására nézve biztosítást nyújtani köteles, a mely biztosítás az örökséghez tartozó ingatlanokra nézve telekkönyvi bejegyzés által, értékpapírokra nézve pedig azoknak lekötése vagy birói kézhez letétele által történik. Másnemű vagyontárgyakért adandó biztosítás az örökös vagyoni állására való tekintettel gyakran nehézségekbe ütközvén: megadandó volt az örökösnek azon jog, hogy biztositék-nyujtás helyett az ilyen vagyontárgyaknak zárgondnoki kezelés alá adását eszközöltesse. — A fentebbi kiindulási pontnak további következménye, hogy az örökös a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyakat rendszerint nincs jogosítva eladni. Természetes azonban, hogy miután a hagyatéki terhek tisztázása s az örököst terhelő hagyományok kielégítése az utóörökös-rendelés daczára eszközlendő: az e végből szükséges eladások eszközlésére, valamint a kölcsönös érdek szempontjából arra is fel kell jogosítani az örököst, hogy a veszély és kár nélkül el nem tartható vagyontárgyakat eladhassa; a mely utóbbi esetben a vételár az eladott dolog helyébe lép. Azon rendelkezés, hogy az örökös által kötött s telekkönyvi bejegyzéssel vagy átadással megerősített jogügyletek ingóságokra általában, ingatlanokra nézve pedig, ha az utóörökösödési jog telekköuyvileg bejegyezve nincsen: osak akkor támadhatók meg, ha a szerződő harmadik felet roszhiszeműség terheli: a forgalom biztonságában találják indokolásukat. A 226. és 227. §-oknak a fentebbiekben méltatott s az örökös jogait korlátozó intézkedései, a mint a szakaszok szövegében kifejezetten is kimondva van — csak annyiban nyernek alkalmazást, a mennyiben az örökhagyó másként nem rendelkezett. A végrendelkezésre jogosított tulajdonost kétségtelenül meg kell hogy illesse azon jog is, hogy örökösét az utóörökösödés természetéből folyó jogkorlátozások alól felmentse. Ennélfogva a végrendelkező az örököst a biztositási kötelezettség alól felmentheti, neki élők közötti szabad rendelkezési jogot engedhet, őt a hagyatéki vagyontárgyaknak, vagy ezek egy részének eladására feljogosíthatja, stb. Az örökhagyónak ily természetű különös rendelkezését, szemben a törvény dispositiv intézkedéseivel, feltétlen joghatálylyal birnak. E melletti a 228. és 229. §-ok az örökhagyó ily tartalmú bizonyos rendelkezéseinek jogi hatályát a dolog természetének megfelelően, tüzetesen is szabályozzák, a mely szabályozásnak alapjául a szász ptkv. 2522. §-a, a porosz Landrecht I. r. XII. ez. 471 §-a illetőleg a Mommsen-féle tervezet 460. és 461. §-ai szolgálnák. Az, hogy az utóörökösödés beálltakor az örökség, illetőleg az Örökrész az utóörökösnek kiadandó, az utóörökösödési jogviszonynak szükséges folyománya; a 228. és 229. §-okból pedig önként következik, hogy ezen §-ok eseteiben az örökös az örökségből csak azt köteles kiadni, a mi még megvan. Hogy ezen kiadási kötelezettség, eltekintve mindig az örökhagyó eltérő rendelkezésétől, csak arra terjedhet, a mit az örökös a hagyatékból örökösi minőségben kapott, hogy tehát azt, a mit ő mint helyettesitett örökös, vagy mint hagyományos kapott, a neki mint örökösnek nevezett utóörökös nem követelheti, az kétséget sem szenvedhet. Nehezebb azon kérdés megoldása, hogy mi történjék azon örökösödési részszel, a mely az örökösre növedék utján szállott. Habár kétségtelen, hogy a növedék utján átszállott örökösödési rész mintegy kiegészítő része az eredeti örökösödési résznek: s habár a törvényjavaslat 386. §-a szerint az, 26*
