Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 201 nevezés esetében a törvényes örökösök, vagy azok, a kik a felbontó feltétel teljesítése esetérneveztettek örökösöknek, szintén utóörökösöknek tekintetnek. Ugyanez áll a törvényjavaslat 185. és 186. §-ai szerint kezdeti vagy végződési időponttól függővé tett végrendeleti örökösnevezés esetében is; kezdeti időpont esetében ugyanis annak elérkeztéig az örökség a törvényes örökösökre száll, kik az időpont elérkeztekor az örökséget a végrendeleti örökösnek mint utóörökösnek kiadni tartoznak; mig viszont végződési időpont esetében ennek elérkeztekor, a végrendeleti örökösök tartoznak az örökséget a törvényes örökösöknek mint utóörökösökuek kiadni. A törvényjavaslat 219-ik §-ának második bekezdése azon vitás kérdést, hogy az utóörökös öröklési joga mikor nyilik meg, akként dönti el, hogy ha az utóörökösnek az örökség, vagy az örökrész az örökös halálakor adandó ki, hacsak a végrendeletben eltérő intézke dés nem foglaltatik, az utóörökös öröklési joga az örökös halálával nyilik meg; a minek fon tos gyakorlati következménye az, hogy ha az utóörökös az örököst megelőzőleg hal el: az utóörökös örököseit az utóörökség nem illeti meg. — Azonban a törvényjavaslat 218. §-ának rendelkezéséből folyólag, ha az örökhagyó leszármazó vagy felmenő rokonait, vagy oldalrokonait az unokatestvérekig bezárólag nevezte utóörökösöknek: ezen utóörökösnek az örököst megelőző elhalálozása esetére az utóörökös leszármazói hallgatag helyettesitett utóörökösöknek lesznek tekintendők. Ha az utóörökösnek az örökség nem az örökös halálakor, hanem más esetre, például bizonyos idő múlva adandó ki: az utóörökös öröklési jogának megnyílására nézve — hacsak a végrendeletben eltérő rendelkezés nincsen — áll a 2-ik §. azon szabálya, hogy az ilyen utóörökös Öröklési joga az örökhagyó halálával nyilik meg. A hallgatag utóörökös-nevezésuek az illető helyen már indokolt fentebbi esetein felül a törvényjavaslat 220. §-a hallgatag utóörökös-nevezésnek tekinti azt, ha az örökhagyó oly örököst nevezett, a ki az örökhagyó halálakor még nem fogantatott; a mely esetben, ha az örökhagyó másként nem rendelkezett, az utóörökös születéséig a törvényes örökösödésnek van helye. Már a törvényjavaslat 3-ik§-ából következik, hogy közvetlen végrendeleti örökösül csak az nevezhető, a ki az örökhagyó halálakor életben van, avagy legalább fogantatott. Minthogy azonban utóörökösnek a törvényjavaslat álláspontja szerint nevezhetők oly egyének is, a kik az örökhagyó halálakor életben, vagy legalább fogantatva nincsenek (235-ik §.), minthogy továbbá a törvényes örökösödés szabályai úgyis a végrendeleti örökösödést kiegészítő háttérnek tekintendők: mi sem áll útjában annak, hogy ha az örökhagyó halálakor még nem fogantatott örököst nevezett: ezen rendelkezése, mely mint egyenes örökös-nevezés nem érvényesülhet, mint utóörökös-nevezés érvényben tartassék, és másnemű határozott rendelkezés hiányában az utóörökös születéséig az örökség, — természetesen az utóörökösödéssel terhelve, a törvényes örökösöket illesse; a mint ez az osztrák ptkvet kiegészítő, 1845-ik évi június 30-iki udvari rendeletben (Függelék 54-ik szám) is szabályozva van. Hallgatólagos utóörökösödésnek tekintendő a törvényjavaslat 221-ik §-a szerint még azon intézkedés is, ha az örökhagyó azon vagyonra nézve, mely tőle származik, örökösének a végrendelkezést megtiltja, vagy pedig meghagyja, hogy egy harmadik személyt nevezzen örökösének. Az ilyen rendelkezésnek egyedül jogosult értelmezése az lehet, hogy az örökhagyó örökösének törvényes örököseit, illetőleg az örökösül nevezendőnek megjelölt harmadik személyt utóörökösének kívánta tenni, a mint ez a törvényjavaslat idézett szakaszában a szász ptk. (2504. §.), a Mommsen-féle tervezet (444. §.), és részben az osztrák ptk. (610. §.) alapján megállapítva van. A 221-ik §. második bekezdése szerint az elidegenítési tilalom is hallgatag utó örökös-nevezésnek tekintendő, de csak akkor, ha meg van nevezve azon személy, a kinek javára ezen tilalom szolgál. Jogosult személy meg nem nevezése esetére a szakasz az egyszerű elidegenítési tilalmat a. szász ptkv. 2387-ik és a Mommsen-féle tervezet 359-ik §-oknak rendelKKPVH. IROMÁNY. 1887 — 92. II. KÖTET. 26
