Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

192 41. szám. lésénél is az volt a döntő szempont, ha vájjon a terhek ősiek voltak-e, vagy pedig azokat az örökhagyó vette fel. Minthogy a fentjelzett minőségű végrendelkezések nálunk kétségtelen szokásban voltak és vannak s minthogy nem lehet arra számítani, hogy az alkotandó Örökösödési törvény a végrendelkezésnek ezen mintegy megszokottnak mondható formáját egyhamar ki fogná küszöbölni : a fentjelzett esetekre a törvényjavaslat 202. §-ának az örökhagyó feltételezhető szándékára fektetett rendelkezése felveendőnek mutatkozott azért, mert különben a példa gyanánt felhozott végrendelkezési ese.ékben azok. a kiket az örökhagyó végrendeletében határozottan felsorolt jelentékenyebb vagyonában, a hagyaték nagyobb részében kifejezett Örökös-nevezést nem tartalmazó végrendeletében részesített, hagyományosoknak, ellenben azok, a kiknek akár azörökhagyó rendelkezésénél, akár a törvény szabályánál fogva, a határozottan fel nem sorolt vagyontárgyak jutnak, örökösöknek lennének tekintendők; a minek az lenne a végrendelkező szándokával alig összegyeztethető következménye, hogy az örökhagyó összes kötelezettségei első sorban azokat terhelnék, a kik vagyonának csak jelentéktelen részét kapják; ellenkezőleg azok, a kiknek a vagyon jelentékeny része jut, az örökhagyó kötelezettségeiért a törvényjavaslat 414. §-a értelmében legfeljebb in subsidio lennének felelősségre vonhatók. Ezen esetekben tehát a törvényhozás által figyelmen kivül nem hagyható czélszerííségi indokok javasolják azt, hogy azon szabály, mely a 201-ik §-ban érvényre emelve van, a 202. §. eseteire is kiterjesztessék. E kiterjesztés azonban az idézett szakaszokban azon feltételhez van kötve, hogy a végrendelet kifejezett örökös-nevezést ne tartalmazzon, és hogy a végrendeletből az örökhagyónak ellenkező szándéka ki ne tűnjék. Az utóbb emiitett szempontból, ha az örökhagyó végrendeletében azt rendelné, hogy vagyonának azon részéből, a melyről külön nem rendelkezett, tartozásai fizettessenek, akkor nem szenved kétséget, hogy az örökhagyó azokat, a kiknek különösen megjelölt jelentékenyebb vagyontárgyait hagyta, a kötelezettség viselésétől menteknek, hagyományosoknak kívánta tekinteni — s ennélfogva a 202. §. rendelkezései alkalmazást nem foghatván nyerni, örökösöknek csupán a törvényes örökösök, illetőleg azok lesznek tekintendők, a kiknek az örökhagyó a különösen meg nem jelölt azon vagyontárgyakat hagyta, a melyekből rendelkezése szerint első sorban terhei fedezendők. Általában azon kérdés, ha vájjon a törvényjavaslat 202. §-ának rendelkezése alkalmazást nyerhet-e, az adott eset körülményeinek pontos szemügyre vétele mellett esetről-esetre dönthető el; ezen eldöntésnél azonban a 202. §. rendelkezései és ezen rendelkezések intentiója a bírónak elegendő támpontot fog szolgáltatni. 204—209. §-ok. A közelebbi meghatározás és megszorítás nélkül nevezett egyetlen Örökös kizárólagos jogosultságára nézve, valamint az örököstársak örökösödési hányadának megállapítására nézve a 204—209. §-okban megállapított intézkedések lényegben megfelelnek azon szabályoknak^ a melyeket az ismertebb külföldi törvénykönyvek, például az osztrák és szász polgári törvénykönyv tartalmaznak és melyeket tételes törvény hiányában bár, hazai joggyakorlatunk eddig is követett. Az ide vonatkozó értelmezési és alkalmazási szabályokat, hacsak a törvényhozás a casuistikák tömkelegébe elmerülni nem akar, kimerítően felvenni nem lehet. Azok, a miket a fent idézett szakaszok tartalmaznak, általánosabb jellegíí és gyakrabban előforduló esetekre vonatkoznak; s a felállított szabályok tartalmának figyelembe vételével a kivételes esetekben szórványosan előforduló sajátszerű rendelkezések megfejtésének és helyes eldöntésének kulcsát bátran lehet a judicaturára bízni. A 205-ik §-nál a törvényjavaslat annyiban nem követi a szász ptk. 2175. §-ának rendelkezését, a mennyiben nem rendeli, hogy a hányad meghatározása nélkül nevezett több örökös közül azok, a kik egy tételbe foglaltatnak egybe, már e miatt a külön tételben nevezettekkel