Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 191 árgyak (dolgok, jogok, összegek) felsorolásánál akként hagyja vagyonát, hogy a felswelt vagyontárgyak összes hagyatékát kimerítik. Például ha az örökhagyó következően rendelkezik. Vagyonom áll: 1. az x—i nemesi birtokomból, minden ahoz tartozó jogokkal és felszerelvényeivel, továbbá az ezen birtokomon lévő minden ingóságaimmal; 2. budapesti házamból; 3. értékpapírjaimból, és pedig a hazai első takarékpénztárban elhelyezett 10,000 írtból, 15,000 frt földhitelintézeti záloglevélből és 5000 frt szölődézsmaváltsági kötvényből; 4. a lakásomon lévő bútorzatból, ruhanemüekből és egyéb házi ingóságokból, valamint a halálom után maradandó pénzkészletből. Ezekre nézve következően rendelkezem: A végrendeletem 1-ső pontjában felsorolt vagyont hagyom A-nak, a végrendelet 2-ik pontjában felsorolt vagyont B-nek, a végrendelet 3-ik pontjában felsorolt vagyont C-nek, végre a végrendelet 4-ik pontjában felsorolt vagyont D-nek. Ezen esetben sem lehetne a végrendelkező intentiójával összeegyeztetni, hogy A, B, C, és D, kik együtt az egész hagyatékot kapják, hagyományosoknak tekintessenek csupán; örökösök pedig a felmaradó semmiben, a törvényes örökösödésre hivatottak legyenek. Ezen esetekre tehát a törvényjavaslat a szász ptkv. (2169., 2170. §-ai) és Mommseni'éle tervezet (136., 137. §-ok) intézkedéseit tette magáévá, midőn azokat, a kiknek az örökhagyó egyfelől összes ingóságait, másfelől összes ingatlanait hagyta, vagy azokat, a kiknek határozott vagyontárgyakat hagyott, a melyek együtt az egész hagyatékot kimerítik: örököstársaknak tekinti, s az örökösödési hányadot a részökre hagyott tárgyaknak az örökhagyó halálakor való értéke alapján rendeli megállapitandónak, a minek természetesen azon nagyfontosságú gyakorlati következménye van, hogy a részesítettek mint örököstársak az örökhagyó tartozásaiért a részesítés tárgyának értékéhez arányuló ezen örökösödési hányadokban felelősek. De midőn e részben követi a törvényjavaslat a fent idézett törvénynek, illetőleg tervezetnek nyomdokait: fontos gyakorlati indoktól vezettetve itten még nem állapodik meg, hanem megkísérli egy lépést tenni előre. Nálunk ugyanis, mint a tapasztalat adatai tanúsítják, gyakran előfordul, hogy a végrendelkező azokat, a kiket halála esetére vagyonában részesíteni kivan, örökösöknek nem nevezi: nem határozza meg örökösödési hányadukat, vagyis nem mondja meg, hogy azok, a kiket vagyonában részesíteni kíván, minő számtani arányban részesüljenek hagyatékában, hanem a hagyatékához tartozó minden jelentékenyebb vagyontárgyat: az ingatlanokat, tételenkint az activ követeléseket; értékpapírokat és a jelentékenyebb ingóságokat legalább nem szerint részletesen felsorolva, megmondja végrendeletében, hogy az igy tételenkint felsorolt vagyontárgyak közül a részesítettek mindenikét, mely vagyontárgyak fogják illetni; ugy hogy ezen rendelkezés által egyúttal' az osztály kérdése is teljes megoldást nyerjen. Ekként azután a rendelkezés a hagyatékhoz tartozó minden jelentékenyebb vagyontárgyat kimerítve, vagy éppen hallgat a meg nem jelölt egyéb jelentéktelen vagyontárgyakról, vagy pedig arról külön intézkedik, meghatározva azon személyt, a kinek azon vagyontárgyakat hagyja,, a melyeket éppen jelentéktelenségöknél fogva a végrendeletben tüzetesen megjelölni feleslegesnek tartott. Az ily tartalmú és nem szórványosan előforduló rendelkezések arra vezethetők vissza, hogy hazai jogunk terén, azon már érintett ok miatt, mert az ősiség korában a végrendeleti örökösödésnek igen szerény szerepkör jutott, a végrendeleti öröklési jog fejletlen maradt s ennélfogva az örökös és hagyomány közötti lényeges különbség annál inkább elmosódott, mivel az örökhagyó terheinek vise*
