Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
172 41. szám. nyomatékos indokokkal nem támogathatókat, — a törvényjavaslat annál kevésbé tette magáévá, mert arra, hogy a részesített személynek és a részesités tárgyának meghatározását az örökhagyó egy harmadik személyre bizza, gyakorlati szempontból semmi szükség nincsen. — Egyébiránt a vagylagos hagyományok, valamint a fajdolgok, összegek vagy mennyiségek hagyományozása eseteiben szükséges kivételes intézkedéseket a törvényjavaslat 310. és 318. §-ai taralmazzák. A 132-ik §. második bekezdésének rendelkezése is azon alapeszmének kifolyása, hogy a végrendeleti intézkedés lényegében magának az örökhagyónak és nem egy harmadik személynek akaratkifolyása legyen. Ezért a részesittetnek két vagy több, bár az örökhagyó által meghatározott személy közül való kiválasztását, vagy az általa meghatározott örökösök vagy hagyományosok részesedési arányának megállapítását sem lehet egy harmadik személyre bizni. Minthogy azonban a most jelzett esetekben a méltányossággal nem volna összeegyeztethető, hogy a rendelkezés semmisnek tekintessék, s ez által a részesítéstől mindazok elessenek, a kiket az örökhagyó vagy alternative, vagy pedig általa meg nem állapított hányadokban részesíteni valóban kívánt: a törvényjavaslat ezen esetekre az örökhagyó által megnevezett személyek mindenikének egyenlő részesítését rendeli. — Ily értelemben intézkedik a Mommsen-féle tervezet 93-ik §-a is. Kivételt tartalmaz ezen szabály alól a törvényjavaslat 284-ik §-a, a mennyiben megengedi, hogy bizonyos osztálybeli vagy bizonyos állású egyének közül egynek vagy többnek oly módon legyen hagyomány rendelhető', hogy a mennyiben az örökhagyó a választás iránt nem intézkedett, a választást a terhelt fél legyen jogosítva eszközölni. MÁSODIK FEJEZET. A régrendeletek alaki kellékei. A törvényjavaslat ezen fejezete a törvényhozás által közelebbről megalkotott, a végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeit tárgyazó 1876. évi XVÍ. t.-ez. rendelkezéseinek nagyobb mérvű változtatások nélkül, s a törvényjavaslat rendszerének inkább megfelelő beosztás szerint csoportosított átvételét tartalmazza. Az ilyen természetű alaki törvényeket, a melyekben előirt alakszerűségek megtartásától a végrendelet érvényessége függ, szükség nélkül változtatni nem czélszertí. De különben is az 1876. évi XVI. t.-cz. rendelkezései a gyakorlati élet igényeinek megfelelőknek mutatkoztak. Tekintettel azon körülményre tehát, hogy e fejezet jóformán érvényben lévő hazai jogszabályainknak, a törvényhozás által csak néhány év előtt kellő előkészítés után megalkotott új törvénynek átvételét tartalmazza: az indokolás csupán az eltéréseknek és némely igen fontos rendelkezésnek okadatolására szorítkozik. I. Általános határozatok. 133—138. §§. A 133-ik §, rendelkezése azon általános jogszabálynak folyománya, mely szerint olyan esetekben, a melyekben a törvény az akaratnyilvánítás érvényességét bizonyos külalakhoz köti, ennek hiányában a jogügylet semmis. Ha van valamely jogügylet, a melynek érvényességét bizonyos külalak megtartásához kötni szükséges: úgy bizonyára a végrendelet az, a melyre nézve úgy hazai jogszabályaink, az 1715-ik évi XXVII. t.-cz. 1-ső és 2-ik §-a és az 1876. évi XVI. t.-cz., valamint a törvényhozások általában akként rendelkeznek, hogy a végrendelet érvényességét a törvény által előirt alakszerűségek megtartásától teszik függővé.
