Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 17S Az, a ki a törvény által adott végrendelkezési jogosultságát igénybe véve, a vagyonában való örökösödést másként kívánja szabályozni, mint a hogy a törvény általános szempontból kiindulva az örökösödést megállapítja: az a halála Után érvényesülendő egyéni akaratát minden kételyt kizáró s ünnepélyes alakban kell hogy nyilvánítsa. Tudjuk, hogy a végrendelkezés hazájában, Rómában minő szigorú alakszerűségek megtartásához volt kötve a végrendeletek érvényessége; és ezen alapon iudulva a törvényhozások általában, több vagy kevesebb szigorral megállapítva a végrendeleti akaratnyilvánítás külön alakszerűségeit, ezeknek megtartásától tették függővé a végrendelet érvényességét. Ezen alapon nyugszik a törvényjavaslat 133-ik §-ának rendelkezése, a melyet mint eddigi jogszabályainknak is megfelelőt, bővebben indokolni szükségesnek alig mutatkozik. A 134-ik §. a végrendeleti tanúk képességét úgy szabályozza, mint az 1876-ik évi XVI. t.-cz. 2-ik §-a, azon eltéréssel mindazonáltal, hogy a végrendeleti' tanúskodásból csak a hamis tanuzás vagy hamis eskü bűntettében elmarasztaltakat és ezeket is csak a büntetés kiálásától számított 10 évi időtartamon belül zárja ki. Habár az osztr. ptk. 592-ik §-a is a csalás vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt elitélteket, a szász ptk. 2102. §-a pedig, valamin a Mommsen-féle tervezet 7 2-ik §-a is a hamis esküért megbüntetetteket végrendeleti tanúskodásra egyáltalán nem képeseknek nyilvánítja, s habár a franczia code civil 980-ik és az olasz codice civile 788-ik §-a szerint nem képes tanúk azok, a kik polgári jogaik teljes élvezetében nincsenek ; a törvényjavaslat ezen tanúképtelenséget azért korlátozza, mert gyakran a végrendelet érvényességét veszélyeztető lehet, ha a törvény a végrendeleti tanúképességet olyan körülményekhez köti, a melyeknek fenforgásáról, vagy fenn nem forgásáról, kivált sürgős esetekben a végrendelkező, vagy azok, a kik az ő megbízásából a tanúkat meghivják, magoknak tudomást sem szerezhettek. Valóban alig volna indokolható, hogy egy végrendelet csak azért mondassék érvénytelennek, mivel a 4 tanú közül egy — ki az illető községben már 15 éve lakik, és mindenki által feddhetlen életűnek ismertetik — 20 évvel azelőtt, midőn egész más vidéken lakott, nyereségvágyból elkövetett valamely bűntett vagy hamis tanúzás avagy hamis eskü miatt elitélve volt. A 135—138. §-ok rendelkezései az 1876: XVI. t.-cz. 3., 9., 10. és 13-ik §-ainak rendelkezéseivel lényegben megegyeznek, csupán a 136. §. tartalmaz érdemlegesebb eltérést, a mennyiben rendeli, hogy a végrendeleti tanú és annak hozzátartozói a nekik szánt részesítéshez csak akkor jogositvák, ha a végrendelkezés elegendő számú és oly tanúk előtt történt, a kik az örökhagyó végrendelete által nem lőnek részesítve; mert különben négy tanú alkalmazásával alkotott írásbeli magán végrendeletet akkor is, és pedig a tanúk részesítését tárgyazó részeiben is érvényesnek kellene tekinteni, ha az örökhagyó a tanúk mindenikét részesítette. A 137. §. szövegezése pedig azért tér el az 1876: XVI. t.-cz. 10-ik §-ának szövegezésétől, hogy nyilvánvaló legyen, miszerint az ezen szakasz a), b) és c) pontjaiban felsorolt kellékek a végrendelet intézkedés érvényességének nem együttes, hanem vagylagos 'előfeltételeit képezik. Az 1876: XVI. t.-cz. 14-ik §-ának rendelkezése, valamint a 20. és 26-ik §-oknak rendelkezései is azér lőnek mellőzve, mivel a törvényjavaslat a 129. §-nak rendelkezéseiből kifolyólag, a végrendel e tektől jogi szempontból különböző fiókvégrendeleteket tulajdonképen nem ismer. II. Az írásbeli magánvégrendeletek. * 139. §. A törvényjavaslat az írásbeli magánvégrendeletek alaki kellékeire nézve azon lényegesebb eltéréssel, hogy a nem önkezűleg irt végrendeleteknél a tanúk számát háromra szállította le és némely csekélyebb változtatással az 1876: XVI. t.-cz. rendelkezéseit tartotta fent; s ennélfogv a
