Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

152 41. szám. tésre méltó. Az osztrák ptk. 768. §. 3. pontja a bűntett minőségére való minden tekintet nékttl az életfogytig tartó vagy húsz évigleni börtönre való elitéltetést nyilvánitja kitagadási oknak. A zürichi ptvkv. 2042. §-ának már fentebb is érintett 2. pontja a büntetés nemére és tartamára való tekintet nélkül oly közönséges bűntett miatti elitéltetést fogad el kitagadási ok gyanánt, a mely nyilvánvaló alacsony és erkölcstelen érzületet árul el. Ezenkivtil a bűntettért való elitéltetést egy vagy más alakban, leginkább azonban a zürichi tvkv. rendelkezéséhez simulva, több schweizi törvénykönyvek sorozzák a kitagadási okok közé, mint például Freyburg canton tvkve 773. §. 3. pontja, Bern canton tvkve 547. §. 3. pontja és Schaffhausen canton törvénykönyve 1910. §. b) pontja. Bárha kétségtelen, hogy a bűntett miatti elitéltetés mint kitagadási ok ellen alapos okok hozhatók fel, és e miatt ezen kitagadási okot a szász polgári tvkvben, a hesseni javaslatban és a Mommsen-féle tervezetben egészen mellőzve látjuk: mindazonáltal a törvényjavaslat felvette ezen kitagadási okot, mert azon nézetben van, hogy a törvény méltánytalanságot követne el, ha az örökhagyót oda kényszerítené, hogy vagyonából a közel családtagok számára megszabott kötelesrészben részesítse azon családtagot, a ki a legsúlyosabb beszámítás alá eső bűncselekvények elkövetése által a családra szégyent és gyalázatot hozott, s a kinek ezen súlyos beszámítás alá eső cselekvényét a társadalmi felfogás is a legtöbb esetben olyannak tekinti, hogy az elitélt nem méltó többé arra, hogy a tisztességes család tagjának tekintessék. A törvényjavaslat, midőn a kitagadhatás következményét legalább tizenöt évi fegyházra történt elitéltetéshez köti, tekintettel a mi büntető törvénykönyvünk büntetési tételeire és arra, hogy a súlyos politikai bűntettekre büntető törvénykönyvünk nem fegyház, hanem államfogház-büntetést állapit meg, tulszigorunak annál kevésbé tekinthető, mivel a szakasz szövege szerint nem a cselekményre a büntető törvénykönyvben előirt, hanem az egyes concret esetben kiszabott büntetés irányadó, s mivel büntető törvénykönyvünk 90. §-a megengedi, hogy rendkívüli,, enyhítő körülmények esetében a büntetés a büntető törvénykönyvben meghatározott minimumon is alul szabassék ki. A fentebbiekben méltatott s kitérjesztőleg nem magyarázható kitagadási okokkal a törvényjavaslat kimeritettnek tekinti azon eseteket, a melyekben az örökhagyó leszármazóját kitagadhatja, s ennek folytán tőle a kötelesrészt egészen vagy részben elvonhatja. Nem vette fel a törvényjavaslat az osztrák ptvkv. 768. §. 1. pontjában foglalt kitagadási okot, a kereszténységtől való elszakadást, mert ennek felvétele a mai kor fogalmaival, a vallásszabadság követelményével nem egyeztethető össze. De mellőzi a törvényjavaslat az 1856. október 2-iki osztrák házassági törvény azon intézkedését is, mely szerint az atyai vagy ezt helyettesítő törvényszéki beleegyezés nélkül házasságra lépő leszármazót az atya egészen kitagadhatja, az anya és nagyszülők pedig ugyanezen esetben a leszármazót a kötelesrész felére szoríthatják. Habár a porosz Landrecht II. r. I. czím 996., 998. és 1000. §-ai is megengedik, hogy az atya és az anya a beleegyezésök nélkül házasságra lépő gyermeköket a kötelesrész felére szoríthassák: a törvényjavaslat a szász és zürichi polgári törvénykönyv, a hesseni javaslat, és a Mommsen-féle tervezet alapján indulva, ilyen intézkedést nem vett fel, mert a mindennapi élet tapasztalati adatai azt mutatják, hogy a szülők gyermekeiknek házasságát néha elengedő ok nélkül is ellenzik, s mert e tekintetben a kötelesrész korlátai között megengedett végrendelkezési jogosultság is elegendő módot ad arra, hogy a szülők kellő indokokon nyugvó ellenzésöknek nyomatékot kölcsönözzenek. Ha az ellenzés daczára megkötött házasság esetében a szülők gyermekeiket kitagadhatnák, avagy csak a kötelesrész felére szoríthatnák; ez által a gyermekek egész életökre kiható ezen fontos lépésnél a szülői akaratnak nagyon is alá lennének rendelve, a mi kivált bizonyos érettebb életkor elérése után nem indokolható; azon irányban pedig, hogy bizonyos életkorig a szülők, illetve a gyám vagy gyámhatóság beleegyezése nélkül a gyermekek érvényes házasságot ne köthessenek, a családjog van hivatva megfelelően rendelkezni.