Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41. szám. 153 90. §. Ezen szakasznak azon rendelkezése, mely szerint a jogszerűen kitagadott leszármazók további leszármazó! azon jogba lépnek, hogy törvényes örökrészöket, illetve kötelesrészöket követelhetik, a családi érdek kellő méltatásán és azon alapszik, hogy a törvény nem engedheti, miszerint az elvetemült rósz gyermek cselekvényeiért az ártatlan unokák bűnhődjenek. Természetes, hogy a további leszármazók ezen esetben is csak akkor igényelhetnek kötelesrészt, ha őket kötelesrészhez való jogosultság közvetlenül, tehát akkor is megillette volna, ha a korábbi leszármazó az örökhagyót megelőzőleg halt volna el. Ennélfogva az öröklésre képtelen vagy érdemetlen, vagy a 85. §. utolsó bekezdése szerint kötelesrészre nem jogosult további leszármazó a közelebbi leszármazó jogszerű kitagadása esetében sem bir kötelesrészhez való igénynyel, ha pedig ellene is kitagadási ok forog fenn: ő is jogszerűen kitagadható. A 90. §. második bekezdésének rendelkezése a betudásra vonatkozó szabályoknak képezi következetes kifolyását. 91., 92. §§. A 72. és 73. §-oknak általános rendelkezései alól a leszármazók kötelesrészére nézve a törvényjavaslat két irányban állapit meg kivételt. Első kivétel az, a melyet a 91. §. tartalmaz, hogy t. i., ha a kötelesrészre jogosított leszármazó pazarló életet folytat: jogosítva van az örökhagyó ezen leszármazóját az indok kifejezése mellett a kötelesrész haszonélvezetére szorítani. Ezen rendelkezéssel, mely a római jogban ismert bona mente facta exhaeredatio intézményére emlékeztet, analóg intézkedést tartalmaz a porosz Landrecht (419. és következő §-ok), valamint részben az osztrák ptkv. (773. §.) is, mig azonban az előbb emiitett törvény csak a kötelesrészre vonatkozó rendelkezési jogot engedi elvonni a szükségörököstől, addig utóbbi feljogosítja az örökhagyót, hogy az igen eladósodott és pazar szükségörököstől az őt illető kötelesrészt egészen megvonhassa, úgy mindazonáltal, hogy az a szükségörökös gyermekeinek juttattassék. A szász ptkv. 2577. §-a pedig megengedi, hogy az örökhagyó rendetlén és pazarló életmódot folytató leszármazójától az élők közötti rendelkezési jogot akkor is megvonhassa, ha őt csupán a kötelesrészre szorította, úgy mindazonáltal, hogy ez a kötelesrészre jogosított hitelezőinek hátrányára ne szolgálhasson. A zürichi ptvkv. ilyen intézkedést nem ismer, hanem a 2051. és 2052. §-okban csupán az örökségi jutaléknak szükség esetében gondnokság alá vétele, esetleg azförökhagyó által kinevezett bizalmi férfiú által való kezelése iránt intézkedik. A törvényjavaslat 91. §-a nem megy odáig, mint az osztrák polgári törvénykönyv, nem engedi meg, hogy a pazarló életet folytató kötelesrészre jogosítottól a kötelesrész egészen elvonassék, hanem csupán azt engedi meg, hogy az örökhagyó ezen leszármazóját a kötelesrész haszonélvezetére szorítsa, úgy hogy az ő halála után a kötelesrész az ő törvényes örököseire szálljon. E rendelkezés, ha a kötelesrészhez való jogosultságnak családerkölcsi jelentőségét tartjuk szem előtt, teljesen okadatoltoak tűnik fel. A törvényjavaslat álláspontja szerint a végrendelkezési jogosultság képezi a kiindulási pontot, a mely csak a legközelebbi családtagok jogos igényének megvédése szempontjából korlátozható. Ámde azon örökhagyó, a ki pazarló gyermekét a kötelesrész haszonvételére szorítja, s a kötelesrész állagát ezen gyermekétől született vagy születendő unokái javára tartja fenn, nemcsak nem cselekszik a jól felfogott családi érdekek ellen, de sőt intézkedése nyilvánvalólag oda irányai, hogy a családi érdek fokozottabb mérvben legyen megóva. A szász tvkv. azon rendelkezését, mely a kötelesrészre jogosított hitelezőinek érdekét megóvni kívánja, a törvényjavaslat nem tette magáévá. A kötelesrészhez való jogosultság a családtagoknak, és nem a családtagok hitelezőinek érdekében védetik, és a törvényjavaslatban elfogadott rendelkezést már azon czélszerűségi szempont is indokolja, hogy a vagyonos szülők könnyelmű gyermeke nem fog oly könnyen a kötelesrészre számító uzsorások áldozatává lenni. Ez ellen a törvényjavaslat elég hatályos ellenszert állit fel; mig ellenben tékozlásért való gondnokság alá helyezés, melynek a már vállalt kötelezettségre nincsen visszaható ereje, rendszerint KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. II. KÖTET. 20