Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

148 41. szám. törvénykönyveknek, az olasz codice civilének, a hesseni javaslatnak és a Mommsen-féle tervezetnek álláspontját tette magáévá. E részben irányadóul szolgált jelenbeui hazai jogunknak, az id. törv. szab. I. rész 7. §-nak rendelkezése, melynek intézkedése szerint a törvényes osztályrész a gyermekek számára való tekintet nélkül felét teszi annak, a mit a leszármazó örökösök az örökhagyó után ennek végrendelet nélküli halála esetében örökölnének, melynek ellenében nem forognak fenn oly nyomatékos okok, hogy akár a fix hányad rendszerétől eltérve, a fokozatosan emelkedő hányad rendszerét elfogadni, akár a hányadot emelni vagy lejebb szállítani szükségesnek, avagy csak czélszerünek mutatkoznék. Kétségtelen ugyan, hogy ha a gyermekek száma nagy, egy-egy gyermeknek kötelesrésze az egész hagyatékhoz viszonyítva csekély fog lenni; de azért a gyermekek számának nagysága nem lehet elegendő indok arra, hogy az örökhagyó végrendelkezési szabadságában fokozottabb mérvben korlátoztassék, épen úgy, mint a vagyon csekélységét nem lehet tényezőül tekinteni arra, hogy annak alapján a végrendelkezési jogosultság korlátozása fokoztassék, hogy a kötelesrész gazdag örökhagyóknál kisebb, szegény örökhagyóknál pedig nagyobb hányadban állapittassék meg. A fix hányad rendszere igazságos, mert annak alkalmazása mellett minden kötelesrészre jogositott törvényes örökösödési részének meghatározott egyenlő részét kapja kötelesrészül. Ha több a gyermek: akkor természetesen kisebb azon törvényes örökösödési rész, a melyet az örökhagyó végrendeleti intézkedése által elvon gyermekétől, tehát kisebbnek kell lenni az annak helyébe a törvény védelme alá helyezett kötelesrésznek is. A mellett pedig, hogy a fix hányad leszármazóknál, kik a kötelesrészre jogosítottak sorában a legkiválóbb helyet foglalják el, — a kötelesrész a törvényes örökösödési hányadnak felében állapittassék meg, azon körülmény szól, hogy ez a két ellentétes érdeknek a családi jogosultságnak és az egyéni rendelkezési jogosultságnak legigazságosabb kiegyenlítése, mert ez által a két ellentétes érdek egyenlő méltatásban részesül. Ezen belső indokokhoz hozzájárul, hogy a gyakorlati élet az osztrák p. tvkv. és az ideiglenes törvénykezési szabályok uralma alatt czélszerünek bizonyította azon rendelkezést, mely szerint a leszármazók kötelesrésze a gyermekek számára való tekintet nélkül, a törvényes örökösödési hányad felében volt s illetve van meghatározva; miért is nem lévén elegendő indok arra, hogy a létező állapot akár a végrendelkezési jogosultság kiterjesztésével, akár a kötelesrész emelésével változtassák : a törvényjavaslatban az újitás és módosítás mellőzendőnek s e részben hazai jogszabályunk rendelkezése változatlanul fentartandónak találtatott. A törvényjavaslat 86; §-a szerint a törvényes örökösödési joggal biró leszármazók általában köteles részre jogosultaknak vannak elismerve. Ezek közül az örökhagyó atyának házasságon kivül született és a 41-ik §. szerint elismert gyermekei, s illetőleg ezeknek leszármazói sincsenek kivéve; a kiket azonban törvényesen örökösödési jog csak kötelesrészre jogosult más örökös nem léte esetében, s ekkor is a távolabbi felmenő és oldalági rokonokkal coneurráha illetvén : természetes, hogy kötelesrészt csak akkor igényelhetnek, ha más kötelesrészre jogosult leszármazó, szülő vagy házastárs nincsen, s ezen esetben is kötelesrészök törvényes örökrészökhöz lévén viszonyítva, kevesebb mint a törvényes s ezekkel egy tekintet alá eső leszármazók kötelesrésze. Az anyának házasságon kivül született gyermekei és ezeknek leszármazói pedig az anyai felmenő rokonok után kötelesrészhez való joggal nem ruháztatnak fel. Hogy a törvényesitett, a vélt házasságból született és az örökbe fogadott gyermekek, valamint ezeknek leszármazói, úgyszintén az örökhagyó nőnek házasságon kivül született gyermekei és ezek leszármazói, a kötelesrészhez való jogosultság tekintetében a törvényes házasságból született gyermekekkel egyenlőknek tekintetnek : ennek indokolására elég arra hivatkozni, a mi ezeknek törvényes örökösödési jogosultságára nézve a 15—20. §-ok indokolásánál előadatott. Természetes, hogy miután a kötelesrészhez való jogosultságnak alapja a törvényes Örökösödési jog: a királyi leirat által törvényesített és az örökbe fogadott leszármazók csak a 18. és 19. §-okban foglalt