Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 147 Appenzell cantonnak az örökösödési jogot szabályozó 1861. ápril 28-ki törvénye végrendeleti örököst nem ismer, hanem csak hagyományok rendelését engedi meg. és pedig a 17. §. szerint, ha leszármazó örökösök vannak, csupán a hagyaték V" része erejéig. Unterwalden cantoti polgári törvénykönyvének 240. §-a szerint pedig az örökhagyó az örökös tudta és akarata nélkül csupán a szerzemény egy huszad része erejéig rendelhet hagyományt; az ezen hányadot meghaladó vagy az öröklött vagyont terhelő hagyomány pedig csak úgy érvényes, ha az örökös megidézése után az esküdtszéki bíróság az örökhagyónak a rendelkezésre előleges engedélyt ad, de ha leszármazó örökösök vannak, ezek határozott beleegyezése nélkül a szerzemény egy tizedrészét és az öröklött vagyon egy huszad részét, távolabbi Örökös létezése esetében és beleegyezése nélkül pedig a szerzemény egy negyed részét és az öröklött vagyon egy tized részét túlhaladó hagyományozás feltétlenül érvénytelen. A törvényjavaslat elfogadott vezérálláspontjának természetes folyománya, hogy a kötelesrész nem az örökhagyó vagyonának hányadában, hanem a kötelesrészre jogosítottat megilletendett törvényes örökösödési résznek, illetve e rész értékének hányadában állapítandó meg. A törvényjavaslat vezéreszméje szerint nem a törvényben megállapított örökösödési rend, hanem az örökhagyó végrendelkezés! jogosultsága képezi a kiindulási pontot. A törvény nem arra ad engedélyt, hogy az örökhagyó vagyonának egy részéről rendelkezzék, mint például a code civil teszi, hanem az általános végrendelkezési szabadságot a legközelebbi rokonoknak a kötelesrészhez való igénye által megszorítja. Ennélfogva a törvényjavaslat rendszerének az felel meg, hogy mindenik jogosítottnak kötelesrésze az őt illető törvényes örökösödési részhez viszonyítva szabassék meg. A mi már most azon kérdést illeti, — a melyre nézve mint fentebb láttuk, a törvényhozások eltérő állást foglalnak el, — hogy a leszármazók kötelesrészének hányada a leszármazók számarányához viszonyítva, vagy pedig a gyermekek számára való tekintet nélkül határoztassék-e meg : erre nézve mindenek előtt figyelembe veendő, hogy azon törvényhozások, a melyek a kötelesrész hányadát a gyermekek száma szerint szabályozzák, nem következetesek. £ részben egyedül azon megoldás következetes, a melyet a köztársaság VIII. évének germinal hava 24-én hozott franczia törvény tartalmazott, a mely törvény szerint az örökhagyó a gyermekekhez hozzászámittatván, mindenkor egy gyermekrészről rendelkezhetett. E szerint ha egy gyermek van, a hagyaték feléről, ha két gyermek van, a hagyaték egyharmadáról, ha három gyermek vau, a hagyaték egy negyedéről, ha négy gyermek van, a hagyaték egy ötödrészéről rendelkezhetett az örökhagyó és így tovább, úgy hogy a kinek tiz gyermeke van, már csak a, hagyatéknak */« részéről rendelkezhetett, és ha valakit a sors például 24 gyermekkel áldott volna meg, annak rendelkezési joga nem terjedhetett tovább a hagyaték egy huszonötöd részénél. Ezen következetes, de esetleg a végrendelkezési jogosultságnak majdnem teljes elvonására vezető rendszert, mint már fentebb láttuk, a Code Napóleon lényegesen módosította, rendelkezését azonban, mely három gyermekig figyelembe veszi, azontúl pedig mellőzi a gyermekek számát, következetesnek tekinteni nem lehet. Még inkább illik a következetlenség vádja a porosz Landrechtre és a szász polgári törvénykönyvre, mert előbbi szerint két gyermek közül mindenik a hagyatéknak V« részét kapja, épen úgy, mint. három gyermek közül is mindenik a hagyatéknak Ve részében részesül, sőt öt gyermek közül mindenik a hagyatéknak Y15 részét, tehát többet kap, mint uégy gyermek közül egy-egy; mert ezekre a hagyatéknak Vie része esik. A szász tvkv. szerint pedig míg egyfelől négy gyermek közül egy-egy ugyanannyit kap, mint hat gyermek közül egy, t. i. a hagyaték Vu részét: addig Öt gyermek közül egy a hagyaték Vio részét kapja; tehát többet, mint négy gyermek közül egy, a kit csak a hagyaték V l s része illet. A törvényjavaslat a fokozatosan emelkedő, de következetesen keresztül nem vihető rendszer mellőzésével az osztrák és szász polgári törvénykönyveknek, a neuchateli és valaisi 19*
