Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41. szám. 137 nából 18,000 frtot elajándékozott és azután a megmaradt 22,000 frt hagyatéki vagyonáról gyermekei kizárásával végrendelkezett: ezen gyermekek 20,000 frt egész kötelesrészöket a hagyatékból követelhetik s a megajándékozott ellen fel nem léphetnek. Ha pedig az örökhagyó vagyonából 25,000 frtot ajándékozott el, s megmaradt 15,000 frt vagyonából gyermekeit kirekesztette, ezek 20,000 frt kötelesrészök fejében követelhetik az egész hagyatéki értéket, vagyis 15,000jfrtot; a megajándékozott ellen pedig csak az ezen felüli 5,000 frt kiegészítése iránt léphetnek fel. A 69. §. több kötelesrészre jogosított összetalálkozásának esetére azon szabályt állítja fel, hogy a kötelesrész aránylagos leszállításának csak akkor van helye, ha a hagyaték több kötelesrészre jogosított igényeinek kielégítésére elégtelen; a mely eset, tekintettel a kötelesrész kiszabásának módjára és a 69-ik §. azon rendelkezésére, hogy a kötelesrész a 67. §. esetében is első sorban a hagyatékból elégítendő ki, könnyen fenforoghat. Ha például az örökhagyó, ki vagyonából 21,000 frtot elajándékozott, megmaradt 15,000 frt vagyonára nézve három gyermeke közül az egyiket nevezte egyedüli Örökösnek, a másik kettőt pedig kirekesztette: ezek most egész kötelesrészöket, fejenkint 6,000 frtot a hagyatékból azért nem követelhetik, mer^ akkor együtt elvinnének a hagyatékból 12,000 frtot, tehát annyit, hogy a harmadik gyermek nek, a ki szintén kötelesrészre jogosított, csak 3,000 frtja maradna. Ezen helytelenség megelőzésére szolgál a 69. §-ban felállított szabály, mely szerint aránylagos leszállítás mellett a 15,000 frt hagyatékból kötelesrésze fejében mindenik gyermek csak 5,000 frtot követelhet; az ezen felüli 1,000 frtot pedig a 101. és következő §-ok értelmében a gyermekek a megajándékozottól vannak jogosítva követelni. 70—75. §§. A kötelesrész szabályozásánál kiváló fontossággal bir azon kérdés, hogy a kötelesrészre jogosított a kötelesrészt >mint örökös« a megfelelő örökösödési hányadban természetben legyen-e jogosítva követelni, avagy pedig kötelesrészének kielégítését, illetve kiegészítését pénzösszegben követelhesse. Azon törvényhozások, a melyek a germán jog felfogása felé hajolva, az örökhagyó közel rokonait a részökre fentartott hányadra nézve (portion non disponible) a feltétlenül kötelező törvény rendelkezésénél fogva örökösnek tekintik, és a rendelkezési jogot csak a hagyaték bizonyos hányadára (portion disponible) adják meg: természetesen nem intézkedhetnek másként, minthogy a törvény oltalma alá vett legközelebbi rokonok mint örökösök, az illető örökségi hányadot természetben kapják meg. így rendelkezik a code civil a 913. és következő §-okban, a codice civile a 805. és következő §-okban, a zürichi polgári törvénykönyv a 2,027. és következő §-okban. Azon törvényhozások közül, a melyek a római jog alapnézetéhez csatlakozva, kiindulási pontul a végrendelkezési szabadságot fogadják el, s ennek korlátozásául a legközelebbi családtagok javára kötelesrészt állapítanak meg, az osztrák ptvkv. (762., 784. §-ok) nem döntötte ugyan el teljes világossággal e kérdést; de midőn egyfelől maga a törvény szövege is arra nyújt támpontot, hogy a kötelesrész nem természetben, hanem csak az érték után készpénzben követelhető: addig a 784. §. törvényes értelmezése tárgyában kiadott 1844. február 7-iki udvari rendeletben (függelék 60. szám) a kérdés világosan akként van megoldva, hogy a szükség-örökösnek csak az örökrész birói becsű szerint felszámított értékére van igénye. Hasonlóan nem dönti el a kérdést világosan a porosz Landrecht sem (II. rész, 2-ik czím 434. és köv. §-ok),de a tekintélyesebb irók többségének nézete szerint a kötelesrész ezen törvény szerint is csak készpénzbeli egyenértékben követelhető. Ellenkezőleg a szász polgári törvénykönyv szerint (2589.§.), a melyhez a hesseni javaslat is (119. §.) csatlakozik, a kötelesrészre jogosított kötelesrészének KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. II. KÖTET. 18