Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41 szám, 121 kötelezettség. Tekintettel a törvényjavaslat 5 ?• §-ának azon rendelkezésére, mely szerint a leszármazók osztályrészébe betudandó összeg vagy érték csupán a többi leszármazók osztályrészének megállapításánál veendő számításba, s tekintettel arra, hogy az apa által elismert gyermekeket törvényes, törvényesített, vélt házasságból született vagy örökbe fogadott gyermek létezése esetében törvényes örökösödési jog nem illeti: az apa által elismert törvényes gyermek irányában is megállapított betudási kötelezettség gyakorlati hatálylyal csak akkor bir, ha az örökhagyó által elismert több ily gyermek együtt örökösödik; de ezen esetben a betudási kölcsönös jog és kötelezettség megállapítása mellett fenforognak mindazon indokok, a melyek a többi leszármazók irányában a betudási jog és kötelezettség érvényre emelését tették szükségessé. 48. §. Azokra nézve, a kik örökbefogadás, vagy törvényesités vagy elismerés következtében nyertek örökösödési jogot, ezen §. a betudási kötelezettséget a 46. és 47. §§-nak megfelelő azon adományozásokra is kiterjeszti, melyeket az örökbefogadás vagy törvényesités előtt adott. A szász polgári törvénykönyv a 2355. §-ban az örökbefogadottakra nézve az ellenkező rendelkezést, azt tartalmazza, hogy ezek ellenében csak az örökbefogadás ténye után nyert adományozások képezik betudás tárgyát. A törvényjavaslat az ellenkező álláspontot azért fogadta el, mert feltehetői hogy ha az örökhagyó később törvényesített gyermekét vagy valamely később örökbefogadott vagy elismert egyént előzetesen kiházasit, vagy részére előzetesen önálló háztartást rendez be stb., ezt bizonyára a később ténynyé vált törvényesités, örökbefogadás, vagy elismerés szándékolása mellett teszi, és igy feltehető, hogy az ilyen adományozásokat maga is a törvényes örökösödési részbe beszámitandónak kívánta tekinteni. E mellett figyelembe veendő, hogy az ellenkező rendelkezés mellett a törvényesített, örökbefogadott, vagy elismert gyermekek esetleg az örökhagyónak törvényes házasságból született gyermekeivel szemben igazságosan nem indokolható, s méltányossági szempontból nem védhető előnyözésben részesittetnének. 49-51. §§. A 49. és 50. szakaszok rendelkeznek az iránt, hogy a távolabbi leszármazók ellenében mi képezi a betudás tárgyát. Idevágólag mig az osztrák p. tvkv. a 790. §-ban átalánosan rendeli, hogy az unokának nemcsak az, a mit közvetlen maga, hanem az is, mit szülői, kiknek helyébe lép, ily módon kaptak, örökrészébe betudatik: addig a szász p. tvkv. a 2358. §-ban a távolabbi leszármazók örökrészébe azt rendeli betudatni, a mit ezek az örökhagyótól a közelebbi leszármazók eleste előtt vagy után kaptak. A törvényjavaslat e tekintetben a szász p. tvkvtől eltérő állást foglal el és a porosz Landrecht (II. r. II. czím 363. §.) álláspontját követi, a mennyiben a távolabbi leszármazók ellenében azt rendeli betudatni, a mit ezek a rokonsági összeköttetésüket közvetítő közelebbi leszármazónak elhalálozása, vagy az öröklésre képtelenné válta után kaptak. Indoka ennek abban rejlik, mert ha az örökhagyó olyan távolabbi leszármazóját részesítette kiházasitási vagy önálló háztartás-berendezési kedvezményben, a ki az akkori rokonsági összeköttetés szerint utána törvényes örökösödésre hivatottnak nem volt tekinthető i akkor fel nem tehető, hogy ezt azon czélzattal tehette volna, miszerint ezen adományozás a megadományozottnak örökösödési részébe beszámítandó legyen: akkor ez mindennemű kötelezettség nélkül teljesített adományozás jellegével bírónak tekintendő, melyet az örökhagyó a fenforgó különös viszonyok méltatásával adott. Hiszen ha az adományozást követőleg elhalt örökhagyót a közelebbi leszármazó túléli, és ez válik örökösévé: ennek örökösödési részébe már csakugyan nem lehetne igazságosan beszámítani azon kiházasitást, vagy más adományozást, a mit az erre nem köteles örökhagyó unokájának adott. A törvényjavaslat a távolabbi leszármazó örökrészébe betudatni rendeli továbbá mindazt, a mi az örökhagyóval való rokonsáKÉPYH. IROMÁNY. 1887—92. II. KÖTET. •,. tg