Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
118 4í. szám. törvény rendelkezésénél fogva mi tudandó be: a törvényes örökösödés szabályozását kimeritettnek tekinteni nem lehet. Az osztrák polgári törvénykönyv a törvényes örökösödést szabályozó tizenharmadik fejezetet közvetlenül követő tizennegyedik fejezetben a kötelesrészről és a köteles vagy örökrészbeli beszámításról együttesen rendelkezik. A törvényjavaslat e beosztáshoz közelebb áll, mint a szász codexnek fentebb ismertetett beosztásához, melynek a franczia és olasz, polgári törvénykönyvek beosztása is megfelel; mig a zürichi polgári törvénykönyv és a porosz Landrecht az örökségbe való betudás kérdését a törvényes örökösödéssel kapcsolatosan szabályozzák. A törvényjavaslat, midőn az utóbb emiitett törvénykönyveket leginkább megközelitő állást foglalt el, figyelembe vette, hogy a betudás első sorban és kiválóan a törvényes, örökösödési rész kiegyenlítésére vonatkozik. A törvényjavaslat eltérve az osztrák ptkv. magyar szövegébe foglalt >beszámitás< kifejezéstől, a >betudás« kifejezést azon indokból használja, mert a beszámítás a kötelmi jogbeli compensatiónak képezi elfogadott műszavát, és igy a megkülönböztetés könnyítése szempontjából czélszerűbbnek mutatkozott a >betudás« műszónak használása, melyet ily értelemben az 1877. november hó 21-dikén 12,319. sz. a. kelt.legfőbb itélőszéki határozatból kitünőleg eddigi joggyakorlatunk is használt. 46., 47. §§. A törvényes örökösödési részbe való betudás szabályozásánál a törvényjavaslat azon vezérelvből indul ki, hogy az örökhagyó által az ő életében az utána örökösödésre hivatottaknak juttatott azon adományozások, melyekről a dolog természete szerint általában feltehető, vagy az adott esetben nyilvánvaló, miszerint azon szándékkal lőnek adva, hogy a törvényes örökösödési részbe betudandók legyenek, az illető örökösnek törvényes osztályrészébe beszámíttassanak. A lemenő örökösök törvényes örökösödési részének megállapításánál a törvényjavaslat a teljesen egyenlő osztálynak mind elméletileg helyes, mind gyakorlatilag czélszertí elvét fogadta el akkor, a midőn megállapította, hogy >több gyermek közt a hagyaték egyenlő részekre osztatik«. Ezen elvontan tekintve teljesen jogosult, igazságos és méltányos álláspont azonban gyakran a legnagyobb igazságtalanságra és méltánytalanságra vezetne akkor, ha teljes merevséggel akként vitetnék keresztül, miszerint a gyermekek minden tekintet nélkül arra, hogy némelyek közülök kaptak-e az örökhagyótól ennek életében oly adományozásokat, a melyekről kétségtelenül vélelmezhető, hogy az örökhagyó által is mintegy az örökségre adott előlegnek tekintettek, a tényleg megmaradt hagyatéki vagyonon a számtan követelményeinek megfelelő egyenlő arányban osztoznának. Ha egy atyának van például két fiu- és két leánygyermeke, kik közül az idősebbik leány férjhez ment, és 10,000 frt értékű kiházasitás kedvezményében részesült; az idősebbik fiú pedig önálló kereskedést nyitott és erre 12,000 frtot kapott édes atyjától, mig a kisebbik leány és kisebbik fiú semmi ilynemű adományozásban nem részesültek, s ha azután az örökhagyó például 60,000 frt vagyonérték hátrahagyásával hal el, nemde a legnagyobb igazságtalanság és méltatlanság lenne; nemde kirívóan ütköznék bele az általános jogérzetbe, ha az egyenlő osztály elve ridegen és akként alkalmaztatnék, hogy a gyermekek a fentjelzett körülményekre való minden tekintet nélkül a hagyatéki vagyonból egyenlően részesittessenek, tehát mindenikök egyenlően 15,000 frt értéket kapjon. Nem szenved kétséget, miszerint az örökhagyó egyenlően szeretett gyermekei közül nagyobbik lányát nem azon szándékkal részesítette a 10,000 frt hozományban, nagyobbik fiának nem azért adott önálló kereskedés berendezésére 12,000 frtot, hogy ez által kisebbik leányát és fiát ily érzékenyen megkárosítsa; nem szenved kétséget, hogy ha az apa helyeselve a törvényes örökösödés megállapítását tárgyázó jogszabályt, vagyonáról végrendeletileg nem intézkedik: ezt jogérzetéből kifolyó azon feltevésben teszi hogy az említett adományozások az öröklésre nyert előleg gyanánt fognak tekintetni, s a betudás által fos az igazságos és méltányos kiegyenlítés megtörténni. Az ellenkező eljárás a gyér-