Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 119 mekek egyenlő örökösödési jogát csak számtani képletben formailag emelné érvényre, lényegben pedig az egyenlő jogosultság követelményét teljesen figyelmen kivül hagyná. A fentebbiekből kiindulva, a törvényjavaslat eddigi hazai jogunknak, jelesen a jobbágyok örökösödésére nézve az 1840-ik évi VIII. t.-cz. 2-ik §-ának, az ennek alapján kifejlődött újabb joggyakorlatnak és a jelesebb európai törvénykönyveknek elméletileg is megtámadhatlan irányát teljes készséggel fogadta el akkor, a midőn a leszármazó örökösöknek törvényes örökösödési osztályrészébe az örökhagyótól ennek életében kapott bizonyos adományoknak a törvény kötelező erejénél fogva való betudását állapította meg. A fentebbi álláspontot fogadják el a nevezetesebb törvénykönyvek általában; azon kérdés szabályozásánál azonban, hogy a leszármazó örökösök osztályrészébe tulajdonképen minő adományok legyenek beszámitandók, lényegesen eltérnek egymástól. Az osztrák p. tvkv. 788., 790. §-ai szerint betudandó, a mit az örökhagyó életében leányának vagy unokaleányának hozományul, fiának vagy unokájának kiházasitására, vagy közvetlenül valamely hivatalba vagy bárminő üzletbe lépésére adót, vagy teljes korú gyermeke adósságai kifizetésére fordított. A franczia p. tvkv. 843. és 851. czikkei szerint minden örökös, tehát nem csak a leszármazó örökös, mindazt beszámítani tartozik, a mit az örökhagyótól élők közötti ajándékozás útján közvetlenül vagy közvetve, továbbá önálló berendezésére és adósságai kifizetésére az örökhagyótól kapott; sőt a törvényes örökösödésbe való beszámítás tárgyát képezi a hagyomány is. Az olasz codice civile 1001. és 1007. §-ai szerint beszámitandók az ajándékozások, hozomány, kiházasitás, a hivatal vagy állás szerzésére vagy az adósságok fizetésére fordított kiadások; de ezen beszámításnak csak a leszármazók örökösödése esetében van helye. A szász polg. tvkv. 2354. §. szerint a leszármazók, kik szülőik vagy távolabbi felmenőik után törvényes örökösödés rendén örökösödnek, kölcsönösen kötelesek örökrészökbe azt betudni, a mit az örökhagyótól ennek életében kiházasitásul, önálló háztartás alapítására vagy további berendezésére, saját üzlet berendezésére vagy folytatására, rang vagy czím elnyerésére, kiképzés szempontjából) utazásra és a katonai kötelezettség alul való mentesités elnyerésére kaptak. A zürichi p. tvkv. 1909., 1912. és 1913. §-ai szerint a kiházasitott gyermek a kiházasitási értéket tartozik beszámítani, de hogy itt a kiházasitási érték — >Ausstattuag< — minő tág értelemben veendő, az kitűnik onnét, hogy az atya által gyermeke adósságának kifizetésére fordított összeg is kétség esetében ide számítandó. Nevelési költségek semmi esetre sem tárgyai ugyan a beszámitásnak, de ha felnevelt gyermekek fel nem neveltekkel együtt örökösödnek, utóbbiak a körülmények és a vagyon figyelembevételével méltányos előleges megtérítést nyernek. Ezen eltérő rendelkezésekkel szemben a törvényjavaslat annak megállapításánál, hogy a törvény rendelkezésénél fogva a leszármazó törvényes örökösök osztályrészébe minő adományozások tudandók be, egyfelől figyelembe vette azt, hogy az ilyen dispositiv jellegű törvényeknél átalános nézpontoknak kell irányadókul szolgálni, s hogy másfelől egyes kivételes eseteknek kellő méltatására a törvényjavaslat az elég széles körben megengedett végrendelkezési jogosultság által, de még az által is elegendő tért enged, hogy épen az ily irányú végrendelkezéseknél az alakszerűségeket a lehető minimumra szállította le (160. §.). 4 Ezen szempontok által vezéreltetve, s figyelembe véve azt, hogy a gyermekek és esetleg a távolabbi leszármazók, szülőik, illetve a távolabbi felmenők által nagyobbmérvtí adományozásokban rendszerint a kiházasitás, az önálló háztartásba lépés, az önálló üzletalapitás, a hivatali állás elfoglalása és a nagykorú leszármazó adósságainak kifizetése alkalmával részesittetnek, és hogy az ezen alkalmakból kiszolgáltatott adományozások tekinthetők csupán olyanoknak, amelyekre nézve felállítható azon általános jogi vélelem, hogy azok mint a jövendőbeli örökösödési osztályrészbe betudandó előlegek lőnek kiszolgáltatva: a törvényjavaslat a 46. §-ban azt rendeli, hogy a gyermekek törvényes örökösödési osztályrészébe feltétlenül csak az tudandó be, a mit a gyermekek az örökhagyótól ennek életében kiházasitásul, öDálíó háztartás berendezésére, önálló üzlet vagy hivatás alapítására vagy folytatására vagy hivatali állás elfoglalására kaptak, és a
