Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 109 ős-szülők mindenike az örökhagyó előtt halt el, ha például az apai á<ron mind a négy ős-szülőnek vannak leszármazói, mig az anyai ágon például csak egy ős-szülőnek van egyetlen leszármazója, például, egy dédunokája: akkor ez, a ki az örökhagyóhoz hetedizigleni rokonságban van, kapni fogja a hagyaték felét, mig ha az apai ágon levő ős-szülőnek négy gyermeke vau, ezek, habár az örökhagyóval negyedizigleni rokonságban állanak, fejenként csakis a hagyaték egy harmincz. ketted részében örökösödnek. A további felmenők, a dédek és ükök, a dédősök és ükősök törzsénél majdnem hihetetlen mérvben nagyobbodik az aránytalanság lehetősége. Ha például az örökhagyó után a dédősök és ükősök törzsére kerül a sor, és az anyai oldalon a többi törzseknek magtalan kihalása folytán csupán egy ükunoka gyermek van életben; akkor ez, ki az örökhagyóval tizenegyedizigleni rokonságban van, örökösödik a hagyaték felében; holott az atyai ágon, ha feltéve mindenik dédősnek vannak leszármazói, s ezen dédősök egyikének négy gyermeke volt s ezen gyermekek valamelyike öt élő gyermek hátrahagyásával halt el: akkor ezen öt gyermek mindenike, bár az örökhagyóval csak hetedizben rokon, fejenként a hagyatéknak Ve*o-ed részében fog örökösödni. Ha már most az izrendszer törvényes örökösödési rendét veszszük bírálat alá: akkor azt fogjuk találni, hogy előbbi vizsgálódásunk eredményével ellentétesen, ezen örökösödési rend a közelebbi rokonok örökösödésére alkalmazva helytelen, igazságtalan és méltánytalan. Az izörökösödési rend szerint, ha ez oly mereven alkalmaztatik, mint például azt fentebb a szász polgári törvénykönyv ismertetésénél láttuk, leszármazók nem létében első sorban az örökhagyó szülői, még pedig akként hivatnak az örökösödésre, hogy ha az egyik szülő már nem él, a másik szülő kapja az egész örökséget még akkor is, ha az elhalt szülőnek gyermekei maradtak. Azon intézkedés, miszerint a szülők csak akkor örökösödnek, ha leszármazók nincsenek, már magában véve sem felel meg azon elméletnek, hogy az örökösödési igény a rokonság közelségére alapittassék; mert ha csak a rokonsági közelség vétetnék alapul, a szülőknek az örökhagyó gyermekeivel együtt s ugyanannak unokáit megelőzőleg kellene örökösödni. íme tehát itt már a törzsrendszer diadalát látjuk az izrendszer felett, mert az utóbbinak elvére alapított törvénykönyvek is a leszármazók egész törzsét a rokonság közelségére való tekintet nélkül, feltétlenül elébe helyezik a felmenő és oldalági rokonoknak, szóval e tekintetben a törzsrendszernek hódolnak meg és ezt igen helyesen cselekszik. Ámde azon intézkedés, mely szerint, ha egyik szülő nem él, a másik szülő az egyedüli örökös akkor is, ha az elhalt szülőnek gyermekei maradtak, más szóval az izrendszernek a szülői törzsnél való alkalmazása az igazságos, méltányos és czélszeríí törvényhozás követelményeivél nem egyeztethető össze. Azon alapon, a melyen a g}^ermekekkel az elhalt gyermek unokái, sőt esetleg a távolabbi leszármazók is együtt örökösödnek, kell, hogy az örökhagyó testvéreivel együtt az elhalt testvérek gyermekei, az örökhagyó nagybátyjával vagy nagynénjével együtt az elhalt nagybátya vagy nagynéne helyébe lépő unokatestvérek örökösödjenek; mert hiszen mindezek az oldalági rokonságot közvetítő közös törzs hagyatékában is ily módon együttesen hivatvák az öröklésre. Nálunk különösen, a hol eddig az ági örökösödés mellett a parentalis örökösödési rend alkalmazása volt érvényben, az izöröklési rendnek a közeli rokonság körében a szülői és a nagyszülői törzshez tartozó rokonok örökösödésére való behozatala alig volna indokolható. Az izörökösödési rend elveihez ragaszkodó római jog a fentebbi felismert helytelenségen az által vélt segíthetni, hogy az egész vértestvéreket a felmenőkkel együtt hivta örökösökül. Ámde eltekintve attól, hogy ez által az izrendszer alapján, a rokonsági közelségnek kizárólagos méltánylásán ismét a legérzékenyebb rés üttetik, ezzel a bajon nemcsak segítve nincsen, de sőt ebből újabb helytelenségek következnek, mert egyfelől azon testvér is örökösödik, a kinek szülője életben lévén, szintén örökösödési joggal bír; másfelől pedig az örökhagyót megelőzőleg elhalt szülőnek azon leszármazója, a ki az örökhagyóval épen az elhalt szülő oldaláról áll félvérrokonságban, az életben levő másik szülő és az egész vértestvérek által igazságtalanul
