Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
110 41. szám. teljesen kizáratik az örökségből. A felismert bajon tehát nem ily módon, hanem csak az által lehet segíteni, ha megállapíttatik, hogy az elhalt szülő és nagyszülő helyébe a tőle leszármazó rokonok lépnek; szóval, ha az örökösök e csoportjaiban is a törzsrendszer alkalmaztatik. Alkalmazandó pedig e rendszer annál inkább, mert a fentebbieken kívül az izörökösödési rendnek azon helytelen következménye is lenne, hogy az örökhagyó életben levő nagyszülői az örökhagyó testvérével együtt örökösödnének, s fejenként osztozkodva, ha például mindenik nagyszülő élne s egyetlen testvére lenne az örökhagyónak, ez csak egy ötödrészét kapná a hagyatéknak. Sőt ha az izrendszer mereven alkalmaztatnék, az következnék, hogy az örökhagyónak életben levő nagyszülője (2-ik iz) az örökhagyó szülőinek unokáit (3-ik iz) egészen kizárná az örökségből, az örökhagyó ős-szülői az örökhagyó nagybátyjával és nagynénjével együtt örökösödnének, az örökhagyó unokatestvéreit pedig feltétlenül megelőznék. Azon eltérő rend szerint pedig, melyet a római jog követ, az egész vértestvér az összes felmenőkkel együtt, a félvértestvér pedig az összes felmenők után birván örökösödési joggal, keletkeznek azon helytelenségek, hogy az életben levő ős-szülők az egész testvérrel fejenként osztoznak, a félvértestvér, úgy az örökhagyó nagybátyja és nagynénje elől pedig az egész hagyatékot elviszik. íme, ezek azok a helytelenségek, melyek az izöröklési rendszerből következnek, s melyeket sem a római jog eredeti eltérései, sem a fentebb ismertetett porosz Landrecht és szász polgári törvénykönyv újításai megszüntetni nem tudtak, sőt részben új helytelenségeket teremtettek. A szász polgári törvénykönyv azon rendelkezése például, mely szerint a testvérek csak akkor örökösödnek, ha felmenő ágbeli rokon épen nincsen, azon kirívó helytelenségre vezet, hogy nemcsak a nagyszülők (2-ik iz), hanem az ősszülők is (3-ik iz) egészen kizárják az örökhagyó testvéreit (2-ik iz) tehát azokat, a kiket a czélszerü törvényhozás igényei szerint méltán az első izbeli szülőt képviselő, helyesebben annak helyébe lépő örökösnek kell tekinteni. Mindezekből világos, hogy azon helytelenségeken, melyek az izrendszer alkalmazásából következnének, nem egyes, egyfelől javitó, másfelől azonban rontó újításokkal, hanem csak az által lehet segíteni, ha a rokonság közelebbi körében a családi elágazást szorosan követő törzsörökösödési rendszer fogadtatik el, mely szerint az oldalági rokonok az örökhagyóval való rokonságukat közvetítő felmenő törzs helyébe lépnek s az örökségi hányadok a törzsosztálynak megfelelően állapittatnak meg. A fentebb kifejtettekből az következik, hogy a felmenő és az oldalági rokonok törvényes örökösödési rendének szabályozásánál az igazságos és méltányos törvényhozási szempontból birálva, sem az iz- (gradual) sem a törzs- (parental) örökösödési rend nem bir igénynyel arra, hogy kizárólag alkalmaztassák, hanem hogy azon irányban haladva, a melyet a szász és zürichi polgári törvénykönyvek elfoglaltak akkor, a midőn előbbi a törvényes Örökösödési rend szabályozásánál az izöröklési rendet fogadva el kiindulási pontul, a törzsöröklési rendnek tett megfelelő engedményeket, utóbbi pedig megfordítva a törzsöröklési rendből kiindulva, az örökösödésre hivatottak távolabbi vonalán az izöröklési rend felé hajolt: a törvényes örökösödés szabályozásánál a rokonság közelebbi körében az itt igazságos törzsörökösödési rendet, a rokonság távolabbi körében pedig az izörökösödési rendet kell alkalmazni. A törvényjavaslat e vegyes rendszert fogadta el, a távoli és közeli rokonság válaszvonalát akként állapítván meg, hogy a közelebbi rokonság keretébe a gyakorlati élet útmutatását követve, a szülői és nagyszülői törzseket* azaz a szülőket, a nagyszülőket, a testvéreket és ezek leszáwnaeóit, a nagybátyákat és nagynénéket és ezek leszármazóit vonta be. Ez rendesen azon . határvonal, a melyen belül kiki saját rokonsági ö»szeköttetését s az abban előforduló változásokat Feadezefist figyelemben szokta tartani; ezek között a rokoni érintkezés rendszerint fennáll, holott az ős-szütőktől leszármazó, vagy még messzebb álló oldalrokonokat már az élet viszonyai is a távolabbi rokonok körébe sorozzák.
